Pfliegler J. Ferenc: Életem. Egy miskolci polgár visszaemlékezései 1840-1918 (Miskolc, 1996)

8. fejezet A MÚLT SZÁZADBAN FORGALOMBAN LEVŐ PÉNZÉRTÉKEK, AZOK ELNEVEZÉSE, ANYAGA, VISZONYÍTVA A TERMÉNYEKHEZ, ÉLELMISZEREKHEZ ÉS MUNKABÉREKHEZ

területektől, itthon a szorgos munka és újjáépítés vette kezdetét és legalább egy időre a békésebb állapot nyugodt fejlődésnek adott helyet. Ahogyan Mária Terézia idejére esőén jó hatással volt az egységes forintpénzérték megállapítása, úgy a jelen időben is, az 1900-ban véglegesítéssel megindított koronaértékszámítás nagy lendületet teremteti a közgazdasági életben. A közforgalomba bőségesen került finom ércpénz, bizalmat gerjesztett minden irányban, a termelési kedv fokozódóit, mind a mezőgazdasági, mind az ipari életben, de íőleg a kereskedelemben, mert a hitelviszonyok örvendetesen javultak. Befektetések és beruházások, építkezések és vállalatok egymást követték, a serény munkálkodás folytáni jó kereset mindinkább kielégítette az élet igényeit. Sajnos, hogy ez a boldognak mondható állapot mindössze csak 10 évig tartott, mert már 1911-től kezdődöleg eltűnt a finom ércpénz a forgalomból, a hitelviszonyok roszszabbodtak, a beruházások és építkezések szünetelni indultak, vagyis inkább megszűntek. Hiába, a most dúló világháború előszele zúgott végig a kettős monarchia határain belül és azon túl is. Hadi befektetések és beruházások, ágyúk, hajók és fegyverek beszerzése céljából vonatott össze a készpénz tökeállománya. Hisz talán jól van, hogy ez így történt, ha megsínyli is az emberiség egy oldalról, maga az államtest még fentartotta magát és adja Isten, hogy fentarthassa magát. Az a megindokolatlan értékdrágulás melletti pénzbőség, amely a XIX. század kezdetén megvolt, az megvan most, csak azzal a különbséggel, hogy akkoriban milliók, most pedig milliárdok képezik a számítás módját. Adja az Isten úgy, mint a múlt század elején, ezen század elején is, a rosszat a jobb váltsa fel! Hogy a múlt századbeli pénzclszámolási változásnak hű képét adjam, kell, hogy még a következőket jegyezzem le. Az 1848-iki magyar kormány érvényben hagyta az 1816-ban megalakult cs. és kir. szabadalmazott osztrák nemzeti bank rendelkezéseit és pénzegységeit, úgy, hogy a pengő forint számítást folytatta, úgyszintén a scheinforintot pótló réz két- és egygarast, a kétkrajcárost és cgykrajcárost is forgalomban meghagyta. Minthogy Kossuth Lajos felhívására a hazafiasán gondolkozó nemzet módosabbjai a nélkülözhető arany és ezüst ékszereik java részét beszolgáltatták, igen szép alap állt rendelkezésre a' célból, hogy önálló magyar nemzeti bank létesíttessék. A körmöci pénzverdében készült is nagy mennyiségű arany és ezüst veretű pénz és így megvolt az alap arra, hogy a bankó nyomtatásának és forgalomba hozatalának semmi se álljon útjában. A szabadságharc költségeinek viseléséhez szükséges pénzt előteremteni csak úgy lehetett, hogy magyar államjegyeket is kellett nyomatni, ami meg is történt. Magyar és német feliratú 100-5-2 és l pengőforintos bankjegyek vagy államjcgyek, nem különben 30-20-10 és 6 krajcáros papírpénzek is kerültek forgalomba. Ennek ellenében értéktelennek mondatott ki az ausztriai bank, vagyis a német bank által forgalmazott papírpénz. Itt el nem hallgathatom, hogy kerültek akkoriban olyan élelmes emberek a társadalomban, akik a könnyen hívőktől, a bécsi nemzeti bank bankóit összeharácsolták, persze magyar pénzért, amiből pedig sokkal kevesebbet adtak. Ez az eset megismétlődött akkor, amikor a szabadságharc vége közeledett.