Pfliegler J. Ferenc: Életem. Egy miskolci polgár visszaemlékezései 1840-1918 (Miskolc, 1996)

3. fejezet A BÓDVA VÖLGYE

Mindig akadtak lakatlan úriházak, vagy ha nem, az úri kúriák vendegei voltak, s itt találtak a vértes lisztek is kényelmes otthont. Hogy mennyire voltak barátságosak velük, az változó volt és a körülményekői függött, Szendrőn özv. Csáky Jánosné grófnő búsult szép kastélyában. Néha-néha meglátogatta egyik-másik leánya, Königsegg, vagy Hunyady grófné. Fia, Gábor gróf súlyos és reménytelen betegségekre keresett gyógyulást a francia Riviérán. Csáky László gróf

11 hollétéről nem szólt a krónika, hiszen őt a hatalom köröztette. El is ítélte, in effigie

12

, mert ő szervezte a szepességi guerilla harcokat és a nemzetőri csapatokat, melyek élén nyugtalanította a Schlick vezénylete alatt működő osztrák seregeket, rendszerint oldalról, vagy hátba támadva azokat. Puskatüz közé fogta, s a nagyobb hatás kedvéért az erdőkben, elhagyott nagy pálinkás hordók oldalát verette, imitálva az ágyubömbölést. László grófot tehát keresték. A Bódva menti falvakban, Senyétől Szcndrőig vagy 150 kúrián ugyanannyi nemes úricsalád lakott. Ezek között is sok volt a politikailag meggyanúsított és üldözött, kikre vigyázni kellett. Sejtelme sem volt senkinek László gróf hollétéről. Csak a jó édesanya tudta, mily közel van a fia. A hálószoba melletti öltözőjében tartotta zár alatt. Az asztalnál étkező katonatisztek szemeláttára telte félre a legszebb falatokat mondván: ,/iir meinen Armen"

12 Soká, nagyon soká tartott ez az állapot, míg végre fia kegyelmet kapott. Mint önálló iparos sokszor jártam a szendrői kastélyban, mikor a hálás gyermeki szeretet lélekemelő jeleneteit volt alkalmam látni, hogy a már ősz, szakállas László gróf mint becézte édesanyját, a törődött, kilencvenéves mairónát. A Bódva-völgy földnépére és kisebb földbirtokosaira vonalközök leírása után azt hiszem, nem teszek felesleges munkát, ha kétharmad századdal visszamenőleg az úri kúriákról

14 is megemlítek egyet-mást. A Bódva mellett haladva lefelé következeit a szendrőládi Bcrzeviczy féle úri kastély, nagy parkjával, nagy kertészetével és az akkori időben országos hírűvé vált gyümölcsössel. Bcrzeviczy György nagy előszeretettel foglalkozott a pomológiával. Borsod község Ragályi Tamás csinos kastélyával volt a következő. Több nagybirtokosnak ménese és gulyája jelentékeny állattenyésztést jelenteit. Az cdelényi herceg Coburg féle nagy emeletes kastély következeit, óriási angol parkkal, nagy kertészettel, majd a boldvai Szalhmáry és Szcpessy féle kastélyok nagyterjedelmü parkszerű kertjeikkel. A sajóvámosi gr. Keglcvich féle, igazi, úri berendezésű kastélynak ugyancsak híres kertészete volt. Citrom és narancsfái üvegházaiban látványosságszámba mentek. A szirmabcsenyöi gr. Szirmay féle kastély óriási kiterjedésű kerttel bírt. Megemlítem még a Boldva mentén Senye községet is, ahol 12-15 úri kúrián kívül csak gyalogzscllérség lakolt. Megjegyzem, hogy a vámosi és a szirmabcsenyöi kerlházakban termesztett citrom és narancsfák termése, amennyiben az uraság nélkülözhette, a miskolci fúszerüzletekben árusíttatott, nagyon kapós volt és igen szép áron kelt el, lévén akkor a citrom 15-20, a narancs 25-40 krajcár, mai pénzérték szerint.