Pfliegler J. Ferenc: Életem. Egy miskolci polgár visszaemlékezései 1840-1918 (Miskolc, 1996)

3. fejezet A BÓDVA VÖLGYE

A felsőzsolcai Szalhmáry-Plathy fele kastélynak nagykiterjedésű kertje volt gyümölcstenyészettel. Az alózsolcai, báró Vay féle kastélyoknak parkjaiban évszázados fák álltak. Végre az ónodi gr. Erdődy féle emeletes kastély említendő nagy kertjével, parkjával. A hejőbábai Bükk féle, a girincsi Almásy féle kastélyoknak ugyancsak megemlítésre méltó kertészete volt. Szép nagy kerttel bírt a sajószentpéteri Lossonczy féle kastély. A Radvánszky féle sajókazai úri kastélynak nagy kertje és üvegházai voltak. A bánhorváti Lónyay féle gyönyörű kastély, a Keglevich féle és a Szilvássy kastély óriási kiterjedésű parkkal és kerttel, sőt az utóbbi halastavakkal is büszkélkedhetett. A Bükk alján pedig a kastély urának tulajdonát képező nagy vadaskert terült el. Megjegyzem, hogy az itt leírt úri kastélyok gazdasági udvarain óriási granariumok (magtárak) jelezték, hogy a birtok milyen terjedelmű. Ezek az úrikertészetek jobbadán Csehországból származó kertészek és segédek által kezeltettek. A falusi suhancgyerekek, fiúk és leányok, bár csekély bérért, szívesen dolgoztak a kertészek mellett. A mai gazdasági viszonyok mellett nagy kertészetet, illetve díszkertészetet fenntartani nem lehet, így hát az említett nagyszerű kertészeteknek csak itt-ott látható némi nyoma. Legtöbb birtok gazdát cserélt, a cseh kertész ivadékaival együtt megmagyarosodott, s az üvegházaknak sok helyen már csak a nyomai láthatók. A megváltozott helyzet és viszonyok jelei! - A granáriumok tetejét védő pléh fedélzetet tépheti már a vihar. A fazsindely korhadhat, hiszen a magtárra manapság úgysincs szükség, mert a Pester Lloyd árjegyzékei szerint a búza már elkelt, amikor az kibújt a sásából. Citrom, narancs, nem kell már a földesúr kertjéből, hiszen bőségesen szállítja jó áron a hü szövetséges,

15 az olasz, úgyanynyira, hogy nálunk az utcagyerek is narancssal dobálja egymást, míg most a jó magyar fajalmának darabja 10 krajcárért is alig szerezhető meg. A fényezett üveghintó, vagy könnyű futókocsi sem gurul már ki, s be a kastélyudvar kapuján, s nem nyerít elölte a földesúr ménesében nevelt négy almásszürke, vagy az ötösbe fogott sötét pej, mert a ménes sincs meg. A jó öreg parádéskocsis sem mesélgethet már a fiának, a közben felcseperedett kiskocsisnak a szép időkről, mikor ő a vele egykorú kedves gazdájának újmenyecske feleségét a szomszédmegyc faluja egyik kúriájából a nászmenet élén hozva, kivágta a rezet. A jó csikók nyakára akasztott szálamiacsengő

16 sc csenget már oly édesen, mint hajdanta, nincs már arra se szükség, de ha volna is, akik azt öntötték, a diósgyőri váralján lakó cigányok, ki tudja hol hányják a vájkot, vagy muzsikálnak. Dc hol vannak már a régi miskolci rézöntők, akik a cigányok által öntött csengőt simították és ezüstözték, a földig érő sallanggal díszített magyar lószerszámhoz a fényes ezüstözött véreteket oly ízlésesen készítették? A jó magyar kantáros szerszámot kifúrta helyéből a francia ízlésű modern lószerszám. A parádés kocsis, kit a falubeliek soh'sc szerettek, ő pedig a kapát és kaszát nem szerette, vagy fiákeres kocsis, vagy favágó lett a városban. A vérbeli ko-