Pfliegler J. Ferenc: Életem. Egy miskolci polgár visszaemlékezései 1840-1918 (Miskolc, 1996)

3. fejezet A BÓDVA VÖLGYE

sok portáján. Ma reggel beléptünk, s a család a früstűknél volt, a köszönés így hangzott „Dicsértessék a Jézus, egészségére váljék az éjjeli nyugalom, áldja meg az Isten eledelüket!" Erre a felelet: „Mindörökké, hozta Isten, tessék velünk tartani!" Mire a válasz: „Köszönöm, volt részem benne, tessenek, az Isten áldásával!" Reformátusoknál Jézus helyett: „Adjon Isten" járta. A pitvaron belépve láttuk a nagy hidegkonyhát, alatta a nyári kenyérsütő kemencét. A kis tüzelő a búbos előtt állt. A konyhában a falai sok szép cserépedény díszítette, különösen ékes cseréptálak. A búbos, vagy boglya körül ettek a padkán a gyerekek. A mestergerendán apró, házi kellékek, kontraktusok, öröklevelck, a Biblia. A falon a regéci, miskolci, hollóházai, rozsnyói kőedény gyárakban készült, díszes, virágos tálak, edények, ivókancsók sorjáztak. A módosabbaknál üvegpohár is volt. Láttuk a világító olajmécscst. Az olajat a bőven termesztett napraforgó magjából otthon préselték. A katolikus házakban böjti időben kendermag, vagy tökmagolaj volt a zsírzó, zsír és vaj helyett.

8 Az asztal körül állt a tulipános karoslóca, a fekete támlásszék. A falnál a koronás-ágyfejcs nyoszolya. A tányérok mellett fa- vagy pléhkanál. A fehérneműt a tulipános kincsesládában őrizték. A nyoszolyán a padlásig ért a tarka ágynemű, a kanavász sziléziai, vagy morva volt, a Túróc megyei sáfránosok

9 hozták. A fehéredényt és cserépedényt szekereken árulták búzáért, vagy más terményért. Igazi cserekereskedelem volt ez. Az udvari szobában volt rakva mindaz, ami télire kellelt. Az eresz alatt a kukorica, a gomolya zacskókban, mert csaknem minden gazdálkodó juhot is tartott. Az udvaron gémeskút állt, a kerekeskút nagy ritkaság volt. Az udvar másik oldalán a kiérdemesült öreg gazdapár kis lakása állt. Az udvar tele baromfival. A legszebb lúd 1 forintot, a sertés, malaccal 25-30 váltó forintot ért. A sokszor méteres szarvú ökör ritkán kelt el 3-400 scheinforintned magasabban. Egy Scheinforint (váltóforint), 20 rézgaras, azaz hatvan krajcár volt. Az ezüst húszasból három darab volt egy pengő forint, amely 1857-ben megszűnt. Jött a bécsi érték, a papírforint, amely 100 krajcárral lett egyenlő.

10 A nép pénzegysége sokáig a máriás tallér maradt, amely ezüstben öt Scheinforintot ért. Egy garas három krajcárral, vagy két poltura val volt egyenlő. Amit a falusi népre mondtam, az állt a kurtanemesekre is, azzal a különbséggel, hogy ezeknél nem festett, hanem tömör diófából volt a karoslóca, az almárium. Berakott munkát csak a nagyuraknál találtunk, és ezek jobbára remekbe készült darabok voltak. A szabadságharc leverése után szükségét látta a halalom annak, hogy a városokon és falvakon egyaránt sok katonaságot szállásoljon cl, éspedig akként, hogy a katonaság idegen nemzetségü legyen. A magyar ezredek Galíciában, Olasz- és Csehországban, a németek, csehek és lengyelek Magyarországon, az olaszok németnyelvű tartományokban nyerlek elhelyezést. A Bódva folyó mellékén német vértes lovasság volt elhelyezve. Élénken emlékszem, hogy a falukban a strázsamester volt a parancsnok, aki tekintélyének emelése céljából hatalmas mogyorópálcával is felfegyverkezett a kardja mellett.