Pfliegler J. Ferenc: Életem. Egy miskolci polgár visszaemlékezései 1840-1918 (Miskolc, 1996)

19. fejezet A MISKOLCI ÁLTALÁNOS IPARTÁRSULAT TÖRTÉNETE

tonasághoz bevonulni kötelesek. Az meg is történt, nagy hézagot támasztva az iparosok soraiban. Sok műhelyben egész éven át szünetelt a munka, megcsappant a kereslet, sok síró asszony, gyermekkel a karján kísérte a férjét az induláshoz. Gyászos emlékek fűződnek az 1878. évhez, igaz, hogy bö termésű volt az év, olcsó volt az élelmiszer, a vásározó iparosság, aki csak tehette, beszerezte a télirevalót, az éléskamrába, s padlásra felhalmozva volt minden. Vígan röfögött a malac az ólban, mire a férj hazajön, lesz télire élelem, megvan a fűtésre való és a zsírzóban se lesz hiány. Az őszi és téli vásárokra gyűjtött kézmüáruknak lesz keleté a vásáron, lesz tehát pénzecske is arra, hogy az esedékes váltókat, adósságot kifizethessék azok, akik a hitelt igénybevenni voltak kénytelenek. Ember tervez, Isten végez! Augusztus 30-31. éjjelén, egy félórai felhőszakadás elég volt arra, hogy a városnak egyharmada tönkremenjen. A városon végigfolyó Szinvának medrére helyezett nyolc vízimalom rombadőlt a zuhogó árban. Az öszedőlt malmok torlaszokat képeztek, a Serház utcától a Belgrád utca

40 végéig helyenként 2 méternél magasabbra emelkedett a vízáilás, mert a kettős Pece árokban, a Szinvába való beömlésénél házmagasságig emelkedő hullámok gyors lefolyást nem találtak. Megtörtént az is, hogy a Széchenyi utca több helyén a kövezet felszakadása alámosódott, s talán 2-3 méteres mélységek képződtek. Ezen szerencsétlenség éjjeli 12 órakor érte a várost s fél óráig tartott a vízroham. Csendes álomba merülten, számosan feküdtek ágyukban, amikor a rohanó ár a háztetőzetek alól elsöpörte a többnyire vályog vagy patics falakat, maga alá temette a családokat. De sokhelyen az ajtót, ablakot nyomta be az ár, s kisodort onnét mindent, élőt, nem élőt egyaránt, a piszkos, sáros folyó medrébe. Siralmas látványt nyújtott az ár által érintett terület, 193 emberi hulla, sok része, végtagok, vagy fej nélkül hordatott össze a város majorjában, ahol kiteríttettek. Itt találta meg elveszett hozzátartozóját, megcsonkítva, aki kereste. A háziállatok százai a törmelékek között bűzhödtek napokon át, míg a Pece és Szinva medrei kitisztíthatok lehettek. Az Urak utcáján, a Gyöngyvirág utcán palánkot, kerítést, házakat, egymásután hordott el a víz. A szép remények füstbe szálltak, hajlék, élelem és kézmüáru nélkül maradt az iparosság, de nem folytatom tovább a sötét képek festését. A veszedelem elmúlta után másodnapra elnökünk összehívta az általános ipartársulat nagyválasztmányát, könnyel telt szemmel szorítottunk kezet egymással, s az ülés folyama alatt, sokan zokogva panaszolták el a maguk és mások veszteségeit és nyomorúságait. Radványi István elnökünk sírás közepette tett jelentést a lefolyt eseményekről. Felhívta a választmányt, hogy gyorsan és kiadósan tegyen intézkedéseket az általános nyomor enyhítésére. Elsősorban megválasztatott egy bizottság, amelynek feladata volt az ország összes társulataihoz körlevél alakjában azzal a kéréssel fordulni, hogy a miskolci iparosság nyomorúságán, tehetségéhez képest siessen enyhíteni, ugyanez a bizottság feljogosíttatott arra, hogy