Pfliegler J. Ferenc: Életem. Egy miskolci polgár visszaemlékezései 1840-1918 (Miskolc, 1996)

19. fejezet A MISKOLCI ÁLTALÁNOS IPARTÁRSULAT TÖRTÉNETE

az iparosoknak jóakarója, s aki mint ilyen, bizonyára cl fog követni mindent, ami széles hatásköréből kifolyólag javunkra szolgálhat. Mindkét intézménynek helyben hagyott alapszabályai kinyomatván, a gyüjtőíwel bíróknak a gyűjtés megkönnyítésének kedvére kiadatott. A taggyűjlés örvendetesen haladt. 800-nál többen iratkoztak be úgy az általános ipartársulatba, mint a fílléregylétbe. Az elért szép eredmény feljogosította a bizottságot arra, hogy az azon év nyarán alakuló gyűlésre hívja Össze a város iparosságát. Ugyanabban az időben megtette a bizottság abbeli kötelezettségét is, hogy a jövő évre kiállítandó tárgyakat megnézze, s a kiállításra minél több kiállítót toborozzon. Az ip. önsegélyező filléregylct alakuló gyűlését szept. havában a Fehér Csillag nagytermében tartotta meg. Az ülés megtartatván Farkas István

26 elnöknek, Kós Márton alelnöknek, 24 céh mesteri kiküldött az igazgatósági választmány tagjává választatott meg. Számvizsgáló bizottságként Szánthó János elnök mellé még 5 helybeli tanító, továbbá könyvelőnek Fischmann Joachim, végre pénztárnoknak Leszih Barna választatott meg. Az alapszabályokat a kormány jóváhagyta. így az Önsegélyező Iparos Filléregylct 1871. jan. 1. kezdte meg működését. Mindezekről van szó az „Alapítások" c. fejezetben is. Sajnálatos, hogy a legjobb akarattal sem bírom az eredeti alapszabályok egy példányát megtalálni. Azonban idejegyzem, hogy a megválasztottak sajátjukból fedezték az iroda és pénzintézet teljes beredezését, kötelezték magukat, hogy 3 éven át semmiféle jutalékban nem kívánnak részesedni, továbbá hogy az intézet évi jövedelmének 50 %-a iparos menház alapjára lesz fordítandó. Az utóbbi kikötés az alapszabályban tudtommal bennfoglaltatott. 1871-ben, jan. 30-án tartatott meg az iparos menház javára rendezett táncvigalom, amely szép sikerrel, 154 frt (egyenlő 308 korona) tiszta haszonnal zárult. Az ezután következő idő alatt teljes igyekezettel dolgozott a választmány azon, hogy a gazdasági egyleti és ipari kiállítás minél fényesebben sikerüljön. Báró Vay Béla őméltósága val és a megye előkelőségei, valamint Radványi 1., Lichtenstein József, Mclczer Gyula, a gazdaegyesület elnöke, Bclhlcnfalvi Fayzel István,

27 a titkára, fáradságot nem ösmerő igyekezettel buzgólkodtak a kiállítás sikerén, és az meg is lett. Az év május (4-én megtelt a Vármegyeház udvara, nagy kapualja, emeleti csarnoka és nagyterme, nemcsak a gazdasági termények legszebbjével, hanem a helybeli ipamak remekeivel. A miskolci iparososztálynak diadala, a magyar nemzeti iparnak hattyúdala volt. A szürszabó, a szűcs, a magyarszabó, a tímár és a szíjgyártó, a takács, a gubás, a cipész, a csizmadia és a kalapos készítményei remekbe valók voltak. Kolonics Lajosnak hintókocsijai, Leszih Miksának tömör vasbútorai, Kulcsár Károlynak sárgaréz iparosművei, s azonkívül számos, itt meg nem nevezett iparos készítményei feltűnést keltettek. A gazdasági gépek, szivattyúk, gözekék, cséplőgépek, stb. a Sajó-part melléki pázsiton nagyszerű képet nyújtottak. A kiállítás megnyitásakor Br. Vay Béla annak örömére, hogy a kiállítás ily jól sikerült, a megyeháza nagytermében szép és nagyhatású beszédet mondott, a nagy erkölcsi siker örömérc volt is nem remélt