Pfliegler J. Ferenc: Életem. Egy miskolci polgár visszaemlékezései 1840-1918 (Miskolc, 1996)

19. fejezet A MISKOLCI ÁLTALÁNOS IPARTÁRSULAT TÖRTÉNETE

meghozza a magyar iparosnak azt, hogy a hazában boldog lesz, s az ő termékeivel ő lesz az úr. Mi, a kisebbség, különösen a miskolci küldöttek tudatában voltunk annak, hogy árulás folytán a csatái elveszítettük. Az a szerencsétlen ipartörvény megsemmisíti még a meglevő ipart is, nemhogy újat, nekünk megfelelő állapotokat teremteni tudna. A tőkeszegény Magyarország és a még szorongatottabb helyzetben levő magyar iparosság a tőkegazdag szomszéd tartományok iparosaival szemben a versenyt ki nem állja, mert a betóduló külföldi iparosok és gyárak nem ipartelepeket fognak itt Magyarországon alapítani, hanem az otthonukban készített ipari termékekkel a magyar picot elárasztani, s a tisztes magyar ipart a magok selejtes áruival tönkrelenni igyekeznek. Csalódottan és elcsüggedve indultak hazafelé azok az elemek, melyek a történteknek ellenkezőjét óhajtották keresztülvinni, néhány napra a gyűlés után szentesítést nyert az ipartörvény, nyomban ki is hirdetett, s hatályba lépett. Mi, miskolci küldöltek, akik a fentebb említett gyűlésen résztvettünk, a tapasztalatokról jelentést tettünk a választmány bizottságának, amely aztán a miskolci iparosságot egy nagygyűlésre összehívta. Ez, jelentésünket tudomásul vette, s utasítotla a nagybizottságot, hogy dolgozzon ki olyan szervezeti szabályokat, amelyek gondoskodni fognak arról, hogy a viszonyok teremtette új helyzettel szemben egyrészt az egyént, másrészt ezeknek szabad társulatokká való alakulását lehetővé tegyék, egyszersmind az egyes iparosoknak érdekét is megvédeni képesek legyenek. A bizottság igyekezett is feladatának elegei tenni, sajnos, hogy az új törvény keretén belül ilyet kieszelni nem lehetett. Hiszen közlegclővé vált az ipar, elözönlötte azt a hívatlanok serege. Úgy lett tehát, amint azt előre sejtettük, s fentebb már jeleztük is. Az országos vásárokon felütött nagy sátrak s bódék felibe helyezett lármás cégtáblák nagy garral hirdették a bécsi, a pesti, a párizsi, prágai és istentudja hovávaló ruházati, háztartási és minden egyéb iparcikket, szemre tetszetősnek, s mi io, olcsónak látszó árukat, s ami legveszedelmesebb volt, a részletfizetés útja boldog-boldogtalannak nyitva állott. De nemcsak a vásáron folytak ezek az intézkedések, a városokban egymásután nyíltak meg a csalogató címtáblákkal ellátott üzletek, azoknak ajtajai előtt ott állt a vevőt fogdosó üzleti alkalmazott, aki torlaszkodásig kínálgatta a boltban levő csodadolgokat. Mindezekkel szemben tehetetlenül állt a tisztes, becsületes munkát előállító magyar iparos, s lassanként összeroppant a nemzet derekát képező magyar iparososztály. Mielőtt az általános ipartársulatnak történelét tovább folytatnám, szükségét érzem annak, hogy leszögezzek egynémely olyan dolgot, amely szoros kapcsolatban van az elmondottakkal. Ugyanis széles nagy Magyarországon Miskolc város iparossága központi bizottmánya volt az első és egyedüli, ami országyülési képviselő útján sürgette a