Pfliegler J. Ferenc: Életem. Egy miskolci polgár visszaemlékezései 1840-1918 (Miskolc, 1996)
19. fejezet A MISKOLCI ÁLTALÁNOS IPARTÁRSULAT TÖRTÉNETE
1871. második felében tárgyaltatott le az ipartörvény, az országos iparosgyűlés azonban sok nehézség elhárítása után, csak 1872. február 24-26-ra volt kitűzhető. Ezen gyűlésre a miskolci össze*' céhek képviseletében tizenhatan utaztunk fel Pestre. Február 23-án Pestre érkezve, jólesett látni, hogy az akkori Losonci Pályaudvarra 6 berobogó vonatok százakra menő iparos utasai jobbadán pörge kalappal fejükön, csizmában és zsinórozott felsőruhában voltak. A mai Rákóczi, akkoriban Kerepesi úti szállodákba nyertünk elszállásolást 3-4-en egy szobába zsúfolva. A Fehérlő szállodában 7 volt a központi iroda, ahol igazolványainkat ki is vettük. Az omnibuszok és egyéb jármüvek sokaságából kiszálló vendégek láttára nagy nézőközönség gyűlt az utcán össze és nem éppen az alsóbb osztályúak kiabállak nekünk, az Isten hozott helyett az akkoriban nem éppen hízelgő, de hivatalos jelzőt „a petroled és communard csapat 8 itt jön." Fittyet sem hánytunk azonban erre, az esett inkább rosszul, hogy a Redout kistermében 9 a pesti bizottság által rendezett ismerkedési estélyen a rendezőségnek kifürkészhetetlen intézkedése folytán egy tányér meleg ételt kapni nem lehetett; szalámival és sajttal vártak. Furcsa szemmel néztük vagy négyszázan, a küldöttek ezen szokatlan vendéglátást. 10 Sokaságunknál fogva nem remélhettük, hogy más, az ismerkedési estélyre alkalmas helyet találjunk, nem tehettünk egyebet, mint ottmaradni és bevárni azt, hogy a pincérek az asztalokat valamennyire rendbe állítván fehér abrosszal terítsék le. Szalámi, sajt és bor került az asztalokra, helyet ki-ki úgy foglalt, ahogy tudott. A központi rendczőbizotlság tagjainak itt-ott mutatkozott egy fehér hollója, de az is csakhamar elszállingózott, úgyhogy a vidékiek teljesen egyedül maradtak. Keserű kifakadások hangzottak fel minden oldalról, a rendező bizottság eljárását kellő mértékben méltatták a szónokok, míg végre aztán a kedélyek lecsillapításával a poharazás megtette hatását, olyannyira, hogy mindinkább kedélyesebbé és tűrhetőbbé vált a hangulat. Lelkemnek jóleső érzésével gondolok vissza az azután történtekre. Tisztes öregurak valóságos hivatásos szónokként intették a hevesebb részét türelemre, óvatosságra és higgadtságra. Számosnak az ajkáról hangzottak el a klasszikusok, Horner, Cicero, Plató, Horatius költők idézetei, minek aztán az lett az eredménye, hogy komoly tárgyalásához fogtunk annak, ami miatt az összejövetel rendeztetett. Eközben észrevetlük, hogy az országgyűlésnek számos nevezetes tagjai, úgymint Horn, 11 Falk, 12 Áldor, 13 Gyulakai, 14 Jókai, 15 valamint Budapestnek nevezetes gyárosai közül Vidacs, 16 Kollarits, 17 Rökk, 18 Kölber 19 és mások szintén ott voltak egy csoportban áhítattal hallgatván az egyszerű iparosok talpraesett felszólalásait. Éjfél felé járt az idő, ki-ki szállására igyekezve pihente ki az utazás és felhevülés fáradalmait. Másnap 9 órára volt az összejövetel határideje kitűzve. Megjelentünk a Redout kapujában, ahol csomószámra nyomták kezünkbe a különféle pártárnyalatok újságjait, hiszen 1872-t írtunk, akkor, amikor a Deák-párt,
