Pfliegler J. Ferenc: Életem. Egy miskolci polgár visszaemlékezései 1840-1918 (Miskolc, 1996)

19. fejezet A MISKOLCI ÁLTALÁNOS IPARTÁRSULAT TÖRTÉNETE

Az elmondottak nyomán abban állapodott meg a bizottság, kéressék fel a kormány, hogy készítsen egy törvényjavaslatot, a süllyedő ipar megmentésére. A kiszállt bizottság tagjai - ki-ki a maga nézete szerinti irányelveket fogalmazványban ösmertetve - kívánták a hozandó törvénybe foglaltatni. Ez irányelvek megvitatása után elhatározta a bizottság a következőket. Az évszázadokon át hasznosnak és jónak bizonyult céhrendszer tartassék fenn továbbra is, azonban törvény által egyesítlessék a többféle céh privilégiuma. A törvény mondja ki, hogy szakma szerint és városonként szegeztessenek a céhek olyanokká, hogy abba valláskülönbség nélkül minden önálló iparos belépni köteles, ha kimutatja, hogy mint segéd, megfelelő időn át dolgozott, becsületes előéletű, mestermüvét vegyes bizottságnak bemutatta, s az új céheket a hatóság ellenőrizze. Iparos tanoncnak csak a 13 évet meghaladott gyermek vétessék fel, ha iskolai bizonyítvánnyal igazolja, hogy az elemi osztályokat sikeresen és jó eredménnyel elvégezte. Államköltségen kötelező inasiskolák állítassanak fel, hol legalább 3 éven át hallgatva a tanfolyamokat, csak azok szabadíttassanak fel, akik azt is sikeresen elvégezték. Városonként a szükséghez képest, a segédek részére is, oly tanfolyamok rendeztessenek, melyben a segéd megfelelő oktatásban részesülhet, elméletileg és gyakorlatilag, úgyhogy a helyet változtató segéd bárhol folytathassa, s az így nyert bizonyítványa önállósítása esetén bemutatandó. Ezen, itt elmondottak képezzék az alapját a létesítendő ipartörvénynek. 1869-ben került a Ház asztalára az ipartörvény javaslata, azonban abban semmi nyoma nem volt azon rendelkezéseknek, melyeket mi a törvénybe felvétetni kértünk. Megdöbbenést keltett ezen körülmény országszerte, de föként nálunk, Miskolcon, már csak azért is, mert hisz mi voltunk az elsők, akik országygyűlési képviselőnk jóindulatában bizakodtunk. Strcitmann JózseP gyöngyösi lakos iparosnak általa szerkesztett és hozzánk eljutott füzete a törvény tervezetéi pontonként tárgyalta és rámutatott annak fogyatékosságaira, nagyban és egészben megegyezők voltak a mi észrevételeinkkel, így tehát azonnal érintkezésbe léptünk vele, aki aztán személyesen eljött hozzánk. Tiszteletére az ideiglenes ipartársulatot összehívtuk, amely értekezleten hasznos eszmecsere után abban állapodtunk meg, hogy a miskolci össziparosság nevében országos agitációt indítunk. Az ország minden jelentékeny városának iparosai készséggel fogadták felhívásunkat, késznek mutatkozva arra, hogy általunk vagy az országos iparegyesület által Budapesten országos gyűlést hívjunk egybe. Strcitmann József úrnak szorosabb összeköttetései révén az orsz. iparegyesülettel, azzal egyetértőleg megtétetett minden szükséges intézkedés az országos ipargyülésnek forma szerinti összehívására, a napirend és a szükséges intézkedések megállapítására.