Pfliegler J. Ferenc: Életem. Egy miskolci polgár visszaemlékezései 1840-1918 (Miskolc, 1996)

19. fejezet A MISKOLCI ÁLTALÁNOS IPARTÁRSULAT TÖRTÉNETE

Ilyen kis összejövetelek Ötvös Ferenc szabómesternél, Bibza Dániel szűcsmesternél, Sacher (Zaher) János cinöntönél, Kulcsár Károly rézöntőnél,

4 valamint az én szerény hajlékomban is tartattak. Az akkor felmerült eszmecserék eredménye az lett, hogy hivattassék össze egy nagyobb értekezlet, amelyen az egyes gondolatok és eszmék tárgyalni és megállapíttatni fognak. Az értekezlet a miskolci Polgári Egyesület helyiségében, 1867-ben, Bede György elnöklete mellett tartatott meg. Szántó János ev. gimn. tanár volt ezen értekezleteknek a tollvivője, a tanácskozások eredményeként a következők határoztattak el: Elsősorban megválasztatott 12 bizottmányi tag azon célból, hogy az előmunkálatokat tegye meg arra, hogy Miskolcon egy ipari kiállítás rendeztessék, s hogy önkéntes belépéssel egy általános ipartársulat ideiglenes jelleggel alakíttassák meg, amelybe a különböző céhek céhmesterei okvetlen bevonandók lesznek és végre, hogy az országgyűlés a képviselő útján benyújtandó kérvényben kerestessék meg arra nézve, hogy egy országos ipartörvény meghozatala kerüljön napirendre. Ahhoz, hogy megbízatásának a bizottmány eleget tehessen, az azzaljáró költségek fedezetéről is gondoskodni kellett. Az önkéntes hozzájárulásokból begyűlt összeget a gyűlésben részt vettek fedezték. A bizottmány által megtartott értekezletek egyikén bejelentetett, hogy a Polgári Egyesület a maga részéről a kiállítástól anyagi sikert elérhetőnek nem remél, csak úgy és azon esetre, ha az iparosság a Borsodmegyei Gazdasági Egyesületet vezetőnek meg tudja nyerni, tehát a további teendőkkel annak idején fog foglalkozni. Az általános ipartársulat megalakítására sok remény kecsegtetett és, hogy nem is ok nélkül, megmutatta a következmény. Bede György ideiglenes elnök, Kulcsár Károly ideiglenes jegyző, valamint nekünk a 12-es bizottmány tagjainak lankadatlan tevékenysége folytán meleghangú felhívások, helybeli újságcikkek jelentek meg a cél érdekének elérésében. Az 1868. év folyamán az országyűléshez kérvényt terjesztettünk fel, melyben egy ipartörvény meghozásának szükségességére reámutattunk, egyúttal meg is jelöltük a véleményünk szerint szükséges rendelkezéseket, mivel rég idők óta panaszkodnak az iparosok, s panaszaikban azt hozzák fel az ipar lehanyatlásának okaként, hogy először, egy idő óla, eddig ismeretlen olyan elem tolakodott az iparosok és termelők közé, amely faluról-falura járván, házalva összevásárolja gyapjúban, kenderben, bőrben mindama anyagokat, melyeket azelőtt az iparos osztály közvetlen a termelőtől vett, így most elhalássza előle ez a kufárelem azt, s az iparos már második kézből, drágán kénytelen fizetni az árakat. Másodszor az összeharácsolt anyagokat ez a közbeeső kereskedelem aztán a céhenkívüli kontároknak adja leginkább ki feldolgozásra, s tőlük aztán tetszés szerinti munkaárban vásárolja vissza és felhalmozva a vásári bódékban és sátrakban síppal-dobbal csődíti rá a közönséget. így aztán a tisztességes mesterember sátrához alig jut vevő.