Pfliegler J. Ferenc: Életem. Egy miskolci polgár visszaemlékezései 1840-1918 (Miskolc, 1996)

19. fejezet A MISKOLCI ÁLTALÁNOS IPARTÁRSULAT TÖRTÉNETE

lait, a liszlázatoknak nyoma sem volt. Nagy fáradságomba került, míg súlyos szembajom mellett is képes voltam a megsárgult papírra vetett fakó írásokból annyit, amennyit kiböngészni, évszám szerint sorrendbe szedni, jegyzeteket készíteni, s azokat emlékezetemből kiegészíteni. Az itt említett iratokat 1865-től kezdődőleg 1880-ig, két csomagban összekötve, őrizetemben tartom,

1 lehel, hogy akad valaki, aki egészséges szemmel pontosan szerkesztett leírást készít, az én munkámat vázlatnak használva fel. Ezen fejezetben többször mutatok arra, hogy az iparosok egykoron politizáltak, ami nem is csoda, hiszen már a kiegyezés alatt igen éles volt az országban a politikai pártok közötti harc. A Deák párt és mindkét ellenzéki párt csak úgy szórta az újságokat és röpiratokat, a Deák párt részéről a „Pesti Hírlap," a „Pesti Napló," az ellenzék részéről az „Egyetértés" és a „Hon" dolgozott erősen. Voltak mindkél párt részéről kisebb lapok, amelyeket különösen az iparosok nyakába vetettek ingyen. Ilyen volt a Deák párti „Hírmondó," amelynek szerkesztője Besze János

2 volt, kit a nép Bőze Jánosnak keresztelt el. A városi iparosság kapva kapott a jobbnyira ingyen olvasmányokon, és mert ez a társadalmi osztály majdnem általánosságban ellenzéki érzelmű volt, meg is sokasodott az ellenzéki szavazók száma. Politizálás és kapacitálás a családban, a társas összejöveteleken, a templomban vagy a vásárra jövetkor és menetkor, szóval mindenütt, ahol hárman vagy háromnál többen jöttek, amit úton, vagy útszélen el nem végezhettek, azzal az avasi, vagy tetemvári borospincékben próbálkoztak, úgyannyira, hogy a mesterembereknek nagyrésze elfelejtette azt is, hogy a műhelyben a munka lanyhul, vagy a vásárra készülni kellene. Sajnos, de ez a való igaz! A miskolci iparosok számához aránylag csak kevesen, mintegy negyvenen leheltünk azok, akik távol tartottuk magunkat a zajos politizálástól. Ehelyett az öreg Bede bácsi, jónevű iparos és Szánlhó János ág. ev. gimnáziumi tanár körül csoportosultunk, tanakodva azon, hogy a politizálás lejtőjére jutott iparososztályt milyen eszközökkel lehetne megmenteni a végpuszlulás elől. Az öszejövételeinket a Polgári Egyesület helyiségeiben tartottuk meg, onnét indult meg a mozgalom, előbb a helyi, majd később az országos iparosságnak megszervezésére, s hogy mi lett az eredménye, azt majd az alábbiakban láthatjuk meg. A miskolci iparosok színejava, előkelősége Bede György

3 a német-szabó céh elnöke volt, aki körül, régi jó nevénél fogva az iparosok szívcsen tömörültek. Éber figyelemmel kísérték a fent jelzett társadalmi és közéleti elváltozást. Magánbeszélgetésben vagy alkalmi összejövetelkor, állandóan foglalkoztak a történőknek megbeszélésével. Már 1865-től kezdve kisebb csoportokra oszolva, hol egyiknél, hol másiknál értekeztek afelől, hogy minő eszközökkel volna elérhető az állapotoknak ellensúlyozása.