Hörcsik Richárd: A Sárospataki Református Kollégium gazdaságtörténete 1800-1919 (Sárospatak – Miskolc, 1996)
7. A supplikáció
A senior julius 18-án adta át ezt a libellust Édes Albert tógátusnak, aki a nagykunsági spártába indult. 283 A bejegyzések tanúsága szerint augusztus hónapban járta végig a gyülekezeteket és szeptember 4-é számolt le a seniornak a rektorjelenlétében. A supplikánsok a könyvecskéjük első felében a jóltevők neveit és az adományok összegét jegyezték föl. A második részében pedig az illető falvak prédikátorai „ellenjegyezték" az adományokat, és feljegyezték, hogy a diák híven járté el vagy sem a gyűjtögetésben. Például: „Földvári kötelességében híven eljárt, kétszer igen ditséretesen prédikált, s magát a legtisztességesebben viselte. Kassa János Pred." 284 A libellus rubrikái ezek voltak: pénz, bor, búza, gabona, árpa, zab, kukorica, főzelék - vagyis az élctnemüek minden fajtáját felsorolták. 285 Az egyházkerület ugyanis korábban felhívta a diákok figyelmét arra, ne felejtsék szóvá tenni a „gyengébb sorú jóltevőknek", hogy „az árpa, zab, főzelékek, kukorica is háládatossággal fogadtatnak." 286 A supplikálás alkalmával elég sok pontatlanság, hanyagság és visszaélés történt. Ezért korszakunkban alig múlt el olyan egyházkerületi gyűlés, ahol nem hoztak újabb rendszabályokat. 8 A supplikálás menetét ezért egy 1839 körül készült összefoglalás alapján mutatom be. 288 - miután a diákok megkapták a libellust, útnak indultak. Első dolguk volt spártájukat számbavenni: hány községet kell felkeresniük. 289 Először mindig az egyházközségek lelkészeit látogatták meg, akik részletesen tájékoztatták őket a faluban lévő jóltevőkről. A libcllusba maguk az adományozók jegyezték be jótéteményeiket. Amikor egy-egy faluban befejezték a gyűjtést, ismét visszamentek a lelkészhez, aki a kurátorral együtt kijegyezte a jótétemények összegét a libellusból. Tudiillik arra voltak kíváncsiak, hogy a diákok mennyit gyűjtöttek össze és azon felül mi maradt restanciában. Sok helyütt csak megajánlották az életbeni adományt és a diákok távozása után a lelkészek gondoskodtak azok beszedéséről és elszállításáról a legközelebbi granariumba. A prédikátor a libellusban igazolta az összegeket, valamint azt is feljegyezte, ha a jóltevők nem tartózkodtak otthon. Mert Patakon a senior a korábban már adományozó személyek jótéteményeit is számon tartotta és kérte, csakúgy mint a „fel nem keresett Eklézsiákat". Mert minden elmulasztott esetért „a múlt évi ottan gyűlt jótéteményeken kívül fizettek 5 Forintot a Collegium pénztárába." 283 Uo. 284 Uo. 285 TiREL, B. XLIV./l8.542. 286 Uo. B-61. 359. p. 287 Uo. 357., 367., 385., 457. p. 288 TiREL, Kt. 1544. 289 TiREL, B-61. 357. p., 1815. július 7-i deputatio 16. pontja.
