Hörcsik Richárd: A Sárospataki Református Kollégium gazdaságtörténete 1800-1919 (Sárospatak – Miskolc, 1996)
7. A supplikáció
A supplikánsok legtöbbször Patakra csak pénzt hoztak. A természetbenieket a legközelebbi granariumba juttatták el. Ezéri a fáradozásukért kaptak „egy hordó bortól egy forintot, és az öszvegyült pénztől minden 10 forintból egy forintot." De ezt a járandóságukat nem volt szabad önkényesen kivenniük, hanem a leszámolásuk utána senior utalta ki számukra. Miután a diákok megérkeztek Patakra, 24 órán belül kötelesek voltak leszámolni a seniornál, „különben fogságba tétethetik maga a Senior által is" szólt az 1839-es rendszabály. A senior kötelességei közé tartozott a supplikciciós adminisztráció zavartalan lebonyolítása: a kiindulás előtt felügyelete alatt kellett kiírniuk a diákoknak a libellusba a spártákra eső eklézsiákat. A beérkezett libellusokat szintén ő vetette egybe a prédikátorok vagy a magtárőrök által beküldött listával. Végül levélben kellett visszaigazolnia a lelkészeknek és a granarium őreinek a beérkezett életnemű mennyiséget. A supplikáció utóéletéhez tartozott még a termények és borok biztonságos és vesztcségnélküli beszállítása a kollégiumba, a vidéken lévő granariumokból. A supplikáció intézményéhez így kapcsolódott a kollégium granarium és vinarium hálózata, amik nemcsak az egyházkerületben, hanem a távolatti vidékeken is megtalálhatóak voltak. Ez a hálózat a 18. század második felétől épült ki. Például 1778-ban már a következő „hamháriumok" voltak. 290 1. Sajó Szent Péteren van 150 köblös 2. Miskolcon van 60 köblös 3. Ernődön van 45 köblös 4. Csegén van 140 köblös 5. Gáván van 100 köblös 6. Putnokon most újonnan csináltatott 80 köblös 7. Nyaradon van 30 köblös Ezek fclügyclése a provisor tiszte volt. Azonban a jelentések szerint igen ritkán kereste fel ezeket, mert éppen elég baja akadt az egyházkerületen kívüliekkel. Ezért az egyházkerületben lévő granariumok felügyeletét az esperesekre bizta, akik nemcsak felvigyázták azokat, hanem sokszor megtöltésükről is gondoskodtak: levélben keresték meg időnként a tehetősebb családokat akkor is, ha nem jártak arra supplikánsok. 29, Az esperesek az illető községben lévő granariumok élére az ottani rektort jelölték ki. 1847-ig teljesen kiépült a kollégium egyházkerületi depositoriumi hálózata, ami így nézett ki: sajószentpéteri, színi, tállyai, szepsii, szántói, dédesi, rimaszombati, putnoki, pákai, majd később helyette a kisvárdai, miskolci, kassai, görTiREL, A. XXVIII/10.644. 'TiREL, A. XXVffl./l0.644.
