Hörcsik Richárd: A Sárospataki Református Kollégium gazdaságtörténete 1800-1919 (Sárospatak – Miskolc, 1996)
7. A supplikáció
lenőrizzék a diákokat. Az aratási supplikációk tervszerű elrendezése végett már 1785-ben a debreceni és a sárospataki iskola között létrejött egy megállapodás, miszerint a supplikációs helyeket „egyenlő" mértékkel osztották el egymás között. 276 A debrecenieknek 13 a patakiaknak spártája 12 volt. 277 A pataki kollégiumét tehát 12 supplikációs kerületre vagy más néven: spártára osztották fel. Ezek a következők voltak: 1. hegyaljai, 2. máramarosi, 3. ungi, 4. nagykunsági, 5. kiskunsági, 6. gömöri vagy rimaszombati, 7. balatoni, 8. nyíri, 9. debreceni, 10. győri, 11. baranyai és 12. pozsonyi. 278 Ezeket a kerületeket a nyári szünidő folyamán rendszerint két-két felsőbb pataki diák járta be, 279 és nemcsak az egyházközségeket, hanem a tehetősebb híveket is megkeresték, s az általuk a kollégium javára felajánlott jótéteményt, az idevonatkozó szigorúan megállapított eljárási szabályzat szerint egybegyűjtötték. A supplikánsokat kibocsátásuk előtt megeskették, 280 és a senior átnyújtotta számukra a hivatal pecsétjét, a saját és a rektor aláírását viselő libellust. A kis alakú könyvecske elején az egyházkerület rendelése szerint a pátensben 281 a rektor szólt a kegyes jóltevőkhöz. 1828-ban Nyíri István a rektor a követezőkkel hívta fel az adományozók figyelmét. „Minden rendű kegyes Jóltevők! - ( ) ámbár a jótéteményéit való esedezés és a másokra való szorulás a Köztársaságot terheli, és annak kissebb nagyobb mértékben való tökéletlenségét mutatja: mindazáltal, mivel maga a Köztársaság is költsönős segítségre állott öszve eggy részről: más részről a Nevelés munkája . . . ollyan természetű lévén, hogy midőn a közönség tökéletesítésére törekedik, magának hagyattatva tehetetlen és ügyefogyott: következik, hogy a közönséges nevelő- s Tanító- Intézetek felsegéllésére való kérés, és az azokra való Adakozás, egy, az elsőbb emberi és társasági kötelességeink közül való légyen. Egy ilyen köz haszonra nevekedő emberiség tökéletesítésére igyekező Tanuló-Társaságnak felsegéllésére mutatja be a kegyes jóltevők előtt ezen könyvetskét betsültes Tanitványunk ÉDES ALBERT népes, és éppen ezért több szükségekkel járó Anyaoskolánk állapotját terjesztvén elő. A Jótétemények eránt mi háládatosok lenni soha meg nem szűnvén, Anyaoskolánkat mindenkori kegyességekbe ajánljuk. S. Patako, Julius 15. napján 1828. esztend." 282 276 TiREL, Ekk. kiv. I. Tomus 80-85. p. 277 Kormos László: a Tiszántúli Református Egyházkerület és a Debreceni Református Kollégium levéltárának ismertetője. Db. 1984. 278. p. 2n Ellend József: A sárospataki főiskola egy évszázaddal ezelőtt. Századok, 1914. 598-599. p. - Valamint TiREL, A. XXXIV./l 3.224. - egy 1809-^s felsorolás. 279 TiREL, A. XXXIV/13.224- szerint 2-2 diák, „prior" és „posterior" beosztással. 280 TiREL, Kt. 1544. „2. Jótétemények" 8. pontja. 28l Uo., 1176. 54. p., 5. pontja. 282 TiREL,B. LI./21.891.
