Hörcsik Richárd: A Sárospataki Református Kollégium gazdaságtörténete 1800-1919 (Sárospatak – Miskolc, 1996)

6. A kollégium kocsmái

veszik a visszaélésnek. A második kérdésre válaszolva, feltétlenül fontosnak tartotta, hogy a senior minden mensuration, azaz a kocsmának való borkiadás alkalmával legyen jelen. Végül a harmadikra azt ajánlotta, hogy a praebitor fizetése maradjon meg a régi mód szerint, és ne fix javadalmat kapjon. Mert ezáltal csökkenne a kimért bor mennyisége. 1802-ben az iskola bérbe adta az erdőbényei kocsmáját évi 100 vonás forintért.

248 A szerződést egyenlőre három évre kötötték Friss Sámuellel és Veisburg Jakabbal, akik a kocsmában kötelesek voltak az iskola bényei szőlőjében dolgozóknak a szakmány elvégzése után két pint bort kiadni. Ezzel legalább a bényei kocsmával való nagyobb gondok megszűntek. A pataki kollégiumi kocsma forgalma a napóleoni háborúk alatt évről évre fokozatosan nőtt. 1811 őszétől 1814-ig azonban rendkívül visszaesett, az iskola más gazdálkodási szektorával együtt, a bor és a pálinka kimérése. így az 1815-ös „nagy deputatio" elsőként a kocsmák és borok állapotát vizsgálta meg. Az általuk kinevezett „sub deputatio" tudósítása szerint a kocsmát „a legnagyobb rendetlenségben találták."

249 a) Először is a bormérő edényekre nézve összesen csak egy „igaz" mértékű bádog iccét tudott felmutatni a praebitor; sem fél, sem negyed vagy nyolcadrész iccést mérője nem volt. Üvegmértéknek palackot és butéliát, összesen egész iccést tizet, fél iccést pedig kettőt találtak. De ezekből egyik sem volt a törvényes mértéknek megfelelő. Például egy iccést csak 3 és fél römpölyösnek felelt meg. A két meszelyes üveg sem ütötte meg a mértéket. b) A pálinka kiadására használt 13 és fél iccés tonna csak 13 icce volt. Az apró üvegek között sem volt megfelelő mértékű. Amikor kérdőre vonták a praebitort hogy miért mért ilyen hamis mértékkel? Azt felelte: „ő ezeket nem maga szerezte: hanem az előtt valótól e szerént vette által."

250 A seniort is felelősségre vonták, de ő meg úgy védekezett: nem tudta, hogy ezek ellenőrzése az ő feladata lett volna. c) Az „árulás alatt lévő bor" helyét sem találták megfelelőnek. A pincébe bokáig érő sár fogadta a küldöttséget. Megállapításuk szerint a pince oldalt és felől beázik, alkalmatlan a kocsmára kimért borok tárolására. d) A borok minősége sem ütötte meg a kívánt mércét. Megkóstolták a 40 krajcáros vett tolcsvai és királyhegyi allódiális borokat, „igen alávalónak" találták. Sem a szine, sem a zamata nem volt az igazi. Ugyanis - mint később kiderült, - a praebitor a könnyebb eladhatóság végett a kettőt összekverte. Találtak még egy hordó 30 krajcárost, ami „nevet sem érdemelt", már dohot kapott lőre bort. 248

TiREL, X. XXIX./l 1.131. 249

Uo. B-61. 345. p., 3. pontja. 1815. 250

Uo. A. XXXVm./l5.537.