Hörcsik Richárd: A Sárospataki Református Kollégium gazdaságtörténete 1800-1919 (Sárospatak – Miskolc, 1996)

6. A kollégium kocsmái

6. A KOLLÉGIUM KOCSMÁI A kollégium a bor- és húsárulási jogot még a 16. szazadban, tehetős patrónusától, a város egyik földesurától Dobó Ferenctől kapta.

235 E privilégium alapján az iskola évszázadokon keresztül praebitoriát tartott fenn a kollégium belső fundusán lévő épületeinek egyikében. A 19. században is a praebitoria szorosan kapcsolódott az iskola szőlő- és borg|azdálkodásához. Mert az allódiális szőlőiben termett és a saját pincéiben kezelt borokat árulták itt. Ezért bizonyos mértékben az iskola kocsmájában lévő forgalom függvénye volt a szőlő- és borgazdálkodásnak. De szervezetileg önállóan működött, külön álló egységként tagolódott be az iskola gazdaságába. Mutatja ezt a kocsma dolgozóinak önálló gazdálkodása, bevételcinek külön kezelése és a fokozott külön-ellenőrzés. A 19. században is az iskola jelentős bevételeit adta a kocsma. 1811-ben például az összes kollégiumi bevétel közel 30%-a származott a praebitoriából. Furcsa mód, e gazdálkodási szektorban a történt a legtöbb visszaélés és szabálytalanságok, de itt fordultak elő a legsűrűbben az ellenőrzést végző diáktisztségviselők és tanárok is. Korszakunkban az erdőbényei kocsmát árendába adták, ezért ezzel csak keveset foglalkozunk, viszont a pataki kocsmával annál többet, mert megfelelő mennyiségű forrás áll rendelkezésünkre. 1 Az iskola pataki kocsmájának első, igen prosperáló periódusa korszakunkban 181 l-ig tartott. A napóleoni háborúk alatt az éves bevételek csak egyszer estek 5 000 MFt alá. 1811-ben 15 342 MFt 38 kr-t könyvelhetett be a senior. Általában ebben az időszakban az iskola összes bevételeinek a 15-30%-át adták a kocsmák. A második szakasz egy hirtelen visszaeséssel 1812-ben kezdődött. Ekkor az előző évinek csak az egynegyede jött be. Ez a visszaesés 1815-ig tartott, amikor az egyházkerület a kollégium gazdaságát irányító gondnokokkal egyetemben erőfeszítéseket tett a „hanyatlás" megállítására, „hogy a kortsma hajdani virágzása s mások előtt való kedvessége is annál előbb vissza állítathasson . . ,"

236 Ez csak részben sikerült. 1816-tól ugyan javulást tapasztaltak, de 1822-ig a bevételek már közel sem érték el az első periódus átlagát. Az összbevételeknek ekkor 14-18%-át hozták a kocsmák. A negyedik korszak 1823-tól a lassú visszaesés időszaka volt, ami végül is 1829-ben a bérbeadáshoz vezetett. Ezután természetesen lecsökkent a kocsma jelentősége az iskola gazdaságában. A vini praebitor bevétele 1835-től már az Z-"SRL, 1912. 45. 23c

TiREL, B-61., 347. p., 1815. 44. pont.