Hörcsik Richárd: A Sárospataki Református Kollégium gazdaságtörténete 1800-1919 (Sárospatak – Miskolc, 1996)

4. A kollégium szőlőgazdálkodása

4.4. Szőlőmunkálatok A kollégium szőlőiben a munkálatok - kiváltképpen 1815 után - a hegyaljai többi gazdasághoz hasonlóan folytak le. A vinciérek és gazdák számadásaiból megközelítőleg pontos képet nyerhetünk a munkák idejéről, fajtáiról és a napszámok alakulásáról. A szőlő legelső tavaszi munkája a nyitás volt. Az ősszel rákerült fagytól védő földréteget a vesszőről óvatosan lehúzták, „a napra nyitották a rügyek szemeit" - ahogy a hegyaljaiak nevezték ezt.

1 A nyitás hegyaljai szokás szerint Szent Gergely naptól fogva (március 12.) kezdődtek. Az iskola szőlőiben ettől valamivel későbben fogtak hozzá.

170 Például 1815-ben az erdőbényei szőlőkben április 3-án, 4-én nyitottak, 1825-ben Patakon április 5-én. Erdőbényén a napszámosok végezték 1815-ben 33 krajcárért, 1825-ben 20-ért. Patakon szakmányban végezték. A nyitást mindjárt a metszés követte, ami a leggondosabb, legnagyobb szakértelmet igénylő szőlőmunka volt. Szirmay Antal a szőlőművelésről írt könyvében a legfontosabbnak a jó metszést tartotta, ha „valaki metszi a szőlőt, akkor szüreteli meg azt."

171 Patakon az iskola a metszést mindig napszámosokkal végeztette, ahogy ezt az 1836-os rendtartás megfogalmazta: „hogy a . . . metszés szakmányba nem mehet, magában világos."

172 Bérük 18-tól 36 krajcárig terjedt. Ezután az ültetést és a homlítást kezdték el. Mindkét munka a szaporítást szolgálta. Az ültetéssel sima vagy gyökeres vesszőkkel általában az új telepítést, a homlítással pedig a hiányok pótlását végezték.

173 Soltész János pataki profeszszor ezt a következőképpen tanította diákjainak 1841-ben: „A homlítás úgy megy végbe, hogy a szép vesszőjű és más idős tő mellett két lábnyi gödör ásatik, a vessző bele hajtatik, földből kiálló hegye pedig karóhoz köttetik, a gödör ganéjjal betöltetik a földdel betemettetik. Az ültetés így esik meg: tavasszal egyenes vonalban árok ásatik, következő ősszel a szebb vesszők leszedetnek, és vagy pinczébe tétetnek, vagy föld alá ásatnak, azon nyáron az árok üresen áll, és csak jövő tavasszal rakatnak a veszszők egymástól egy lábnyira."

174 Valószínűleg a Soltész által leírtak szerint végezték ezeket a kollégiumi szőlőkben, annál is inkább, mivel Soltész maga is tagja volt a szőlőket és más gazdasági szektorokat ellenőrző Iskola Széknek. lw

Hőgye: lm. 209. p. I70

A továbbiakban a szőlőmunkálatok idejének bemutatására az 1815-ös és az 1825-ös esztendőt vettem alapul. Lásd erre vonatkozóan a seniori officii liberek idevonatkozó részeit és a szüreti gazdák évek jelentéseit. m

Hőgye: lm. 210. p. I72

TiREL, B. LX./26.547. m

Hógye:]m. 210. p. l74

Gazdálkodási Természetrajz . . ., Sárospatak, 1841. 63. p.