Hörcsik Richárd: A Sárospataki Református Kollégium gazdaságtörténete 1800-1919 (Sárospatak – Miskolc, 1996)
4. A kollégium szőlőgazdálkodása
Az iskola szőlőiben különösen 1815-től, a feltárt hiányosságok után ültetéssel és homlítással egyaránt pótolták a kiöregedett vagy kipusztult töveket. Ezeket a műveleteket is napszámosokkal végeztették. A napszáma megegyezett a metszésével (18-36 kr.). Majd a venyigeszedők és a karóhordók fogtak munkájukhoz. Ez a két művelet nem tartozott szorosan a szakmunkákhoz, ami meglátszott a bérükön, mert az csak fele volt a metszésnek (8 krajcár). A karózás azonban szakértelmet igényelt, napszámuk megegyezett a homlítókéval. A metszésektől kezdve folyamatosan hordták a trágyát, a hordók bére fele volt a homlítókénak. 1825-ben egy szekér trágya ára 45 Kr, a kihordásért 30-at fizettek. A pataki szőlőkben egyébként a karózás és a trágyahordás megelőzött minden más szőlőmunkát időnként. Szinte nem múlt el esztendő anélkül, hogy ne trágyázták volna a szőlőket. Különösen a pataki Nagy Királyra hordtak ki sokat. Soltész János szerint „minden 6dik, 7-dik évben friss föld vagy jól elrodthadt trágya kívántatik." 175 Az országos viszonyokat tekintve a trágyázás még nem terjedt el a 19. század első felében és „nem folyt valami ésszerű elgondolás szerint." 176 Az egyik legnehezebb munka a kapálás volt. Az iskola szőlőiben, mint általában a Hegyalján, háromszor kapáltak, 1815-ben a bényei szőlőket alig kapálták be egyszer. Ez azonban 1815 után egyáltalán nem volt általános. Sőt, néha a második és harmadik kapálás között olvashatunk a „forgató" és „igazgató" napszámáról. Az első kapálást általában május második felében fejezték be (1825. Patak: május 29., Erdőbénye május 18., 1831. Patak május 11.). A második kapálásra július elején, a harmadikra pedig szeptember első napjaiban került sor. Mind három kapálást igyekeztek szakmányosokkal elvégeztetni. 1825ben az erdőbényei Mogyorósban mindháromra az előre megalkudás szerint 1010 RFt-ot fizettek. Ugyanakkor a legyesbényei napszámosoknak 9, 6 és 7 RFt-ot adtak. A különbség abból adódott, hogy az első kapálást mindig többen végezték mint a másodikat vagy harmadikat. 1825-ben Legyesbényén: 33 első kapásnak per 18 kr 9,54 RFt 25 második kapásnak per 17 kr és 9 kr 6,18 RFt 32 gyomlál óknak per 12 kr és 9 kr 6,18 RFt 1831-ben Sárospatakon a Nagy Királyban: 177 Május 2-től 11-ig 202 kapásnak per 36 kr 117,36 RFt Szeptember 5-től 10-ig 168 kapásnak per 36 kr 100,48 RFt A kollégium igyekezett rászorítani a vincléreket, hogy „ne a sok féle csalásra utat nyitó, ennélfogva többe kerülő napszámosok, hanem összve állott, becsületes szőlő munkákhoz értő gazda emberekből válasszanak" . . . több évre 175 Uo. 63. p. m Mérei: lm. 159. p. valamint Feyér: lm. 350. p. 177 TiREL, B. LIV./23.258. p.
