Hörcsik Richárd: A Sárospataki Református Kollégium gazdaságtörténete 1800-1919 (Sárospatak – Miskolc, 1996)

2. A kollégium gazdálkodási mechanizmusa (1800-1849)

szerepéről". Ha mástól nem, akkor családjától értesülhetett, hogy milyen nehéz Magyarországon tőkéhez jutni a gazdálkodó nemeseknek és ezen hogyan segít az iskola. Hiszen Fáy István 1823-tól a kollégium vice-curatora volt. S a család többi tagja többször vett fel kölcsönt a kollégiumtól: a péceli Fáy József 1794ben 833 RFt 20 krajcárt,

63 vagy a szemerei Fáy Mihály 1814-ben 500 RFT-ot.

64 Talán nem tűnik túl merész feltételezésnek, hogy Fáy András saját élményei és családi tapasztalatai is közrejátszottak a Takarékpénztár létrehozásában, szabályainak összeállításában. Például amikor arra a kérdésre keres választ tervezetében, hogy „leendnek-é folyvást elegendő számmal ollyanok, kik pénzt kivánjanak felvenni az intézettől?" Válasza: „ . . . a hazában, s megyében történő számos pénzkeresésekről . . . honunknak pénztelenségéről ítélvén, bizonysággal lehet állítani, hogy leendnek!"

65 Ezek a fent említett hipotézisek: hogy a pataki gazdaság diáktisztségviselői (senior, vini praebitor, szüreti gazdák stb.) kikerülvén a kollégium falai közül, egy-egy uradalomba, saját birtokon vagy egy-egy eklézsiában milyen gazdálkodási szerepet vittek, a jövőben még további kutatandó feladatot jelentenek! A cellista A kollégium belső gazdaságában, az aktív termelő munkát végzők között fontos feladatot látott el a cellista, vagy más néven a pincér, aki az iskola belső borgazdálkodásában a seniornak volt megbízható és nélkülözhetetlen beosztottja. „Ezek józan életű emberek legyenek, mind a kettő (ti. a bodnárral együtt), e mellett hittel is köteleztessék hivatala teljesítésére" - szól az 1835-ös rendszabály.

66 Általában két cellistát választottak évi 27-27 RFt fizetésért.

6 Hiszen az iskolának több pincéje volt: a Berna-sor alatt, a Hostácon a Tóth és a Bütös nevű pincék. A senior által lerakott borok kezelésével, a pince tisztaságával a cellista a bodnárral együttesen volt köteles foglalkozni. A visszaélések elkerülése végett együtt kellett ezt a munkát a pincében végezni, és nem külön-külön. De még jobb volt, ha a senior vagy egy esküdt diák is lement a nagyobb munkálatokhoz. A pincéket a rektor vagy más professzor véletlenszerűen, gyakorta ellenőrizte.

6 Lásd erre vonatkozóan: Nagy Iván: Magyarország családai, czimerekkel és nemzedékrendi táblákkal. Pest, 1858, 125 skk. 63

TiREL„ A. XXXVIII./15343. M

Uo. A. XXXVUI./15344. 65

Fáy András: „Terve a Pest-megyei köznép számára felállítandó Takarék-pénztárnak." írta: -. 1839. TiEM Fényképmásolat. '"TiREK, Kt. 1544. „4. Borok". 67

TiREL, „A tanárok és más főiskolai hivatalnokok . . . 1834-1840." 68

TiREK,Kt. 1544. Uo.