Balassa Iván: Sárospatak történeti helyrajza a XVI-XX. században (Miskolc – Sárospatak, 1994)

Előszó

mára nem a számkivetést, hanem a termékeny jó időt jelentették, az anyag- és erőgyűjtést a későbbi termésbetakarításhoz." így jelent meg három kisebb-nagyobb könyvem a Bodrogközről, egy a Hegyközről (Abaúj megye), egy vaskos monográfia a tokaj-hegyaljai borról, csak Patakról írtam eddig csupán kisebb füzeteket, egynéhány dolgozatot. Ezt a hiányt szeretném most pótolni ezzel a könyvvel, hiszen a legtöbbet mégiscsak ennek a városnak köszönhettem, melynek több mint öt évig lakója lehettem és azóta sem szakadtam el tőle. Azt, hogy Patak és a környék befogadott Újszászy Kálmánnak és családjának köszönhettem. Akármerre jártam nevének megemlítésére kinyíltak előttem nemcsak a parókiák ajtajai, hanem sok más porta is, ahova nélküle aligha tudtam volna bejutni. Különösen az egykori Pataki Népfőiskola hallgatói fogadtak szeretettel. Ami talán még ennél is nagyobb dolog, hogy a Kollégium, hivatalos nevén a Tiszáninneni Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei, felbecsülhetetlenül gazdag forrásai mindig rendelkezésemre álltak. Mindenek előtt a könyvtár, a levéltár, a kézirattár, a múzeum és az adattár csodálatos kincsesbányái. Mindezekbe Újszászy Kálmán vezetett be, látott el tanácsaival, amikor egy-egy témához forrásokat kerestem. Mellette a Gyűjtemények valamennyi munkatársa a legmesszebbmenőkig támogatott: Czegle Imre, Román János, Újszászy Kálmánné, Takács Béla, Szentimrei Mihály, Hörcsik Richárd, Orbán István, Kosztik Gábor és még sokan mások, valamennyiüknek sok-sok köszönettel tartozom. Újszászy Kálmán hívta fel a figyelmemet Sárospatak város Protocollumaira, melyeket abban az időben még a Kézirattárban őriztek. Ennek a XVIII. század második felére vonatkozó köteteit kezdtem el kijegyzetelni, azzal a szándékkal, hogy egykor majd Sárospatak hatalmas határának és lényegesenkisebb belső területének földrajzinév-anyagát feldolgozom. Ebből kerekedett ki most ez a könyvecske, mely csak az utóbbi feladatra vállalkozik. Ez ugyan lényegesen kisebb, de talán történetileg érdekesebb kérdéseket vet fel, a vizsgált csaknem fél évezred alatt. A kötet címében található helyrajz (topográfia) pontosabb meghatározást igényel. Az idegen szavak szótára szerint: „topográfia: hely rajz; vmely terület (ország, vidék, helység stb.) leírása" (Bakos 1976:855). A Pallas Nagy Lexikona (16:258) szerint a múlt század végén a földrajzi tudományok egy ága, mely különösen egyes városok, települések „vízi, hegyi, kultúrviszonyaival foglalkozik". Az 1960-as évek elején: „egy ország, országrész v. terület földrajzi leírása (felszín, talajtakaró, vízrendszer, növényzet, település, közlekedési vonalak stb.) v. műemlékeinek számbavétele" (Új Magyar Lexikon 6:464). Végül vegyük a legújabbat: „helyrajz fn. Földrajzi hely részletes leírása és vízszintes vetületű ábrázolása" (Magyar Larousse Enciklopédia 2:84. Budapest 1992.). Mindezek szerint a helyrajz: topográfia a földrajztudomány része, leírásjellegű, mely egy adott települési egységet „vízszintes vetületben ábrázol".