Balassa Iván: Sárospatak történeti helyrajza a XVI-XX. században (Miskolc – Sárospatak, 1994)

Előszó

Ezzel szemben a történeti helyrajz egy adott település, ez alkalommal Sárospatak, földrajzi neveiből (utcák, terek, vizek, hidak, épülmények stb.) in­dul ki és azokat az utóbbi 400-500 évben történetileg, etimológiailag, földrajzi elhelyezkedésében, változásában stb. vizsgálja. Módszerem tehát történeti, he­lyenként összehasonlító (pl. Betlehem, Babócsa, Derék u. stb.), ahol erre lehe­tőség mutatkozik. Az eredményekből esetenként következtetéseket is vonok le nyelvi, történeti, néprajzi vonatkozásban. Természetesen mindehhez több tudományág munkamódszere szüksé­ges. Magam pedig elsősorban olyan néprajzkutató vagyok, aki történeti irány­ba igyekezett munkásságát elmélyíteni. Nyelvészeti indíttatásom pedig az eti­mológiai kérdésekben való eligazodásban nyújt lehetőséget. Mivel a földrajzi nevek kérdésével egy életen át foglalkoztam, ezért úgy éreztem, hogy Illyés Gyula Györffy Istvánra tett megállapítása valamennyire rám is vonatkozhat: „A néprajz talán egyetlen tudomány, amely tűri még a polihisztort, sőt kívánja. A nép élete egész világ, aki azt tanulmányozza, az egész világhoz kell annak értenie." (Illyés 1964.) Mindezeket megfontolva mertem nekivágni ennek a fel­adatnak. Tudom, hogy sok űr akad ebben a munkában, melyet további kutatás­nak kell majd betöltenie, de legalább az első úttÖrést megteszem, hogy ezzel is kifejezzem hálámat Sárospatak egykori és mai lakosainak, a Rákóczi Múzeum­nak, a Kollégiumnak, mely napjainkban is a „pataki szellem" letéteményese. Sárospatak, 1992. december 13. (Újszászy Kálmán 90. születésnapján)

Next

/
Thumbnails
Contents