Balassa Iván: Sárospatak történeti helyrajza a XVI-XX. században (Miskolc – Sárospatak, 1994)

Elkülönülő városrészek

bima:) id est a három Innepre per d. 15. bár a majorba laknék is, de azt megh kellett fizetni. (OL. UC. Fasc. 41:22.49.1.) A fentiekből kitetszik, hogy a Majorok közében a XVII. század vége felé már laktak is, bár a város ezt nem nézte jó szemmel. A XVIII. század első felében a lakóházak nemcsak elszaporodtak, hanem a telkeket elmezsgyézték, a többnyire vesszőből fonott kerítésekre a gyalogosoknak hágcsót, a szekereknek, a jószágnak kaput csináltak. A század közepén már kezdett az úthálózat kialakulni. 1759-ben a Majorokköze 16 egészteleknyi területre növekedett. A birtokosok közül érdemes az alábbiakat megemlíteni: Andreánszky, Árvái, Béczy, Csécsy, Jezsuiták, Kapossy, Kazinczy, Kossuth, br. Meskó, Ondódy, Szunyoghi, Tótt, Trócsányi, Zsérczy (Adalékok 18:344). A XVin. század végére a Majorok köze utcahálózata teljesen kialakult, megnyitották a Majorok közé vezető utcákat, megjelent az első középület, mely kocsma volt. 1785-ben a terület 249-281 közötti sorszámokat kapta. A legnagyobb kiterjedésű telek az uradalomé (249) és Kossuth Andrásé, ezt követte a Jezsuita rendé (269), melyet a rend feloszlatása után Antónyi nevű polgár használt. Jelentős terjedelmű Zöld Péter taxás majorja, míg a Ref. Kollégium csak egy keskeny parcellával rendelkezett. A 32 külön kezelt telek közül csak 12 fizetett taxát, a többi különböző címeken adómentes. Ebben az évben öt kivételével mindegyik telkén állt jelzésre érdemes épület, így lényegében a Majorok köze lakottnak mondható. A Katolikus temetőtől nyugatra eső részen (250-256) elhagyott telkeket írtak össze (déserta), de a térkép jelez rajta épületeket (Römisch). 1858-ban ezeken a telkeken is pontosan megnevezett tulajdonosokat sorolnak fel. Az uradalom több taxás telket szerzett meg. A Ref. Kollégium az előző mellett egy hasonló nagyságú majorrészt vásárolt (273-274), ez a mai Tanítóképző Főiskola és a mai Malom-épület határán lehetett. A XVHI. században már két utat is vágtak a Sáncba (1. ott), melyen az Új (Kovács, Rákóczi) utcáról a Majorok közét meg lehetett közelíteni. Az egyik a déli Sorompó (1. ott) közeléből indult nyugat felé (a mai Erdélyi János u.), a másik egy kis kanyarodóval a Patika köz folytatása (ma Eötvös u.) és az előbbivel párhuzamos. A kettő között, ezekkel ugyancsak párhuzamosan futott egy utcácska (ma Bartók B. u.), de ez beletorkollott a Sánc nyugati oldalán végighaladó utcába, melyet az 1869. évi népszámláláskor nem láttak el külön számokkal (SÁL. XVI-16/76. Népszámlálás). Ezt a három utcát egyformán Majorok köze néven jelölték meg 1922ben is (Riszdorfer), és csak 1929-ben kapta meg a későbbi különálló nevét. Az 1930-as években a hivatalos használatból teljesen, a köznépi megjelölésből, közel négy évszázados használat után egyre jobban kiszorult a Majorok köze városrész elnevezés. Balogh Istvánnak igaza van, amikor megállapítja: „Minden formai megegyezés ellenére kételkednünk kell azonban abban, hogy a sárospataki major-