Balassa Iván: Sárospatak történeti helyrajza a XVI-XX. században (Miskolc – Sárospatak, 1994)
A nevek utóbbi százada Sárospatakon
A NEVEK UTÓBBI SZÁZADA SÁROSPATAKON Az utcák, terek és más helynevek a XIX. század második fele előtt is változtak Sárospatakon, amint az a fenti adatokból sokszor kiviláglik. Az Új utcából a XVHI. század közepén lett Kovács utca, amikor a több mint két évszázados múltja az új jelzővel ellentétbe került és a kovácsok megnövekedett száma az utóbbi nevet igazolta. A mai Kossuth utca neve is, hol Nagy, hol Derék, majd Piac utcaként hangzott aszerint, hogy a jellege és feladata miként változott. Amikor a különálló Református temetőt a XVII. század végén megnyitották Új temetőnek mondták, még egy évszázad sem telt, már Régi Református temető vagy ócska temető a neve, majd a XIX. század közepétől Főiskolakert, illetve Iskolakert néven említik. Ezek a változások azonban elenyészőek ahhoz képest, ami a századforduló idején, de különösen az 1920-as évek végétől bekövetkezett. Sajnos nem rendelkezünk olyan összefoglaló feldolgozással, mely országosan és nagytájanként elemezné a hivatalosan megállapított utcanevek időbeli és térbeli terjedését. Tudjuk, hogy Szegeden az 1848/49. évi szabadságharc idején már voltak utcanév átkeresztelések, de ezeket csakhamar eltörölték. Az 1860-as években néhány új név megjelent (pl. Széchenyi, Dugonics, Teleki László stb.), de az átkeresztelés korszaka az 1879. évi nagy árvíz után indult meg és lényegében a legtöbb régi utca, tér nevet újjal cserélték fel (Péter 1974: 13-23). Budapesten a Székesfővárosi Közmunkák Tanácsa 1870-től kezdve szorgalmazta az új elnevezéseket. Ezzel kapcsolatban állapítja meg Lőrincze Lajos: „Nagyvárosokban mindenesetre gyorsabb ez a folyamat (ti. a hivatalos elnevezések terjedése), egyrészt, mert nincsen egységes elnevező és névőrző közösség, azaz 'nemkonzervatív' a lakosság, másrészt az új hivatalos név elterjesztése és kodifikálása névtáblák stb. segítségével hamarosan megtörténhetik. Kisebb településeken belül tovább megmarad a lakosság adta név" (Lőrincze 1947:29) Szabó T. Attila, számomra példaként szolgáló könyvében, a XIX. század végéig vizsgálja Kolozsvár helyrajzát és megállapítja, hogy eddig találni meg a közösségi helynévadást. "Később a névadásnak tárgyalásom körébe nem vont második korszakában már a helyi történelemmel semmi közvetlen kapcsolatban nem lévő személyiségek nevével alakuló helynevek áradata özönlik be és pusztítja a várostörténet szempontjából oly beszédes, régi helynévanyagot. Bár e századfordulón kezdődő második korszak névadásában bizonyos politikai és gazdasági eszmeáramlatok érdekesen tükröződnek, minthogy a keletkező nevek a tájjal, a várossal közvetlen kapcsolatban nincsenek, a helytörténeti érdeklődés számára különösebb tanulságokat nem nyújthatnak" (Szabó T. A. 1946:25).
