Balassa Iván: Sárospatak történeti helyrajza a XVI-XX. században (Miskolc – Sárospatak, 1994)

A helynevek betűrendes mutatója A-Zs

A Vár belső udvara a Lodzsával és a Vöröstoronnyal. Levelezőlap, 1910-es évek A Belsővár délkeleti sarkában épült, XVI. századi eredetű épület, melyet 1540 körül emeltek, a XVII. század közepén alakították ki a felső szintjét, ahol ágyukat lehetett elhelyezni. A XVHI. század első éveiben felrobbantották, 1737ben az egész Belső várral együtt leégett. A torony szó középfelnémet eredetű és már a XHI. századtól ismeretes a magyar nyelvben (TESZ). Nemcsak a templom melletti magas építmény, hanem a várak is rendelkeztek toronnyal. Ez általában a bástyánál magasabb és kevesebb tűzerővel rendelkezett. Sok esetben lakásul is szolgált, az alsó részeiben raktárak (lőszer, fegyvertár, élelmiszer) kaptak helyet. Általában alacsonyabb bástyával (Párkány) vették körül. A Pataki várban a következő helyiségeket említik: 1639: Számtartóház, Nagypalota, Kispalota, Torony alatti kerengő, Torony alatti sáfárház, Felsősáfárház (Makkai 1954:244); 1642: Torony alatt való czejkház, Toronyban való középső kerengő, öregpalota, Toronyba menő felső garádics, Vigyázó (Thallóczy 1879:160-166), Bokályosház (Molnár 1965:218); 1666: Eleven kutak az torony alatt (Thaly 1882:378); ma használt, de történeti forrásokból eddig elő