Balassa Iván: Sárospatak történeti helyrajza a XVI-XX. században (Miskolc – Sárospatak, 1994)

Bevezetés

nevei nagyszámban megjelennek. Az utcanévjegyzéke minden népi vagy hivatalos elnevezést közli. Az áttekintett tanulmányokból kitetszik, hogy a természetes névadást csak a XLX. sz. utolsó évtizedeiben kezdi felváltani a hivatalos, nemzeti panteonszerû elnevezési rendszer, mely az egész országban közel azonos, és kevéssé támaszkodik a helyi hagyományokra. Ez a folyamat a XX. században felgyorsul és az össznemzeti szempontok mellett, a politikaiak kerültek előtérbe, ezért nagy változékonyságot mutatnak. A városrész-elnevezések valamivel nagyobb mértékben bizonyultak ellenállónak, ha nem is mindig a hivatalos, de a köznapi használatban. Egy-egy város belterületének részleteiben történő meghatározása azért szükséges, hogy egy-egy telket, házat pontosan meg lehessen jelölni. Ezért a települést részekre bontják, aminek történeti előzményei lehetnek. Sárospatakon ezért az egész települést legkorábban részenként határozták meg: Belsővár, Külsővár, Szárazhíd, Alsóhóstát, Belsőváros, Felsőhóstát, Héce, Majorok köze, Kispatak, ezen belül Tótszer és Magyarszer; Józseffalva (Újpatak). Ennek megfelelően az adott ingatlan meghatározása így történt: 1604: . . . attam el, az Also Hostattbeli Hazamott, minden hozza tartozó Pinczekuel, kertekuel az előtte Nap kelet felöl való kis házzal es az felseő Nap niugat felöl való puztaual, ki regen Acz Andrásé volt . . (Román 1965:10). Ez a meghatározási mód még a következő század második felében is használatos: 1769: . . . Cserélte meg Bényei János az maga Házát mely vagyon az Héczén egy feÖl Fabényi Telke, más felöl Nógrádi Josef Házai közt, Pápai Jánosnak azon Házáért mely vagyon egy feöl Pápai Ferencz, és Méltóságos Uraság Korcsma háza, más felöl a szekér út közt . . . (Román 1965:189). Ilyen meghatározás a XIX. század első évtizedeiben is megtalálható: 1804: . . . Apjokom Öreg Tatár György Uram a Cigány soron lévő házát, melly egy felöl Bástya szomszédságában, másfelöl Adányi Károly Úr szomszédságában vagyon Licitatiora tette . . . (SKL. VP. 9:533). A XVin. század utolsó harmadában minden ház és minden telek számot kapott és ezt jegyzékbe vették. A Römisch Ferenc által 1785-ben készített térképen ez már pontosan megállapítható. A Belsővárral kezdődik, majd folytatódik a Külsővárral és végül az Alsóhóstáttal fejeződik be. Kispatak ebben az időben külön város, ezért a számozás itt elölről kezdődik. A számok jelentését a térképpel egyszerre készült latin nyelvű összeírás magyarázza, melynek egy 1858-ból származó kiegészítése nagyon jól használható. Ezt a számozást azonban a Városi Protocollumban a XIX. században nem használják. Eggyel kezdődő és végig menő számozással csak a XIX. század második felében találkozunk, az utcánként történő számozás, úgy hogy az egyik oldal páros, a másik páratlan számot kapjon, Patakon csak az 1930-as évek legelején vált általánossá.