Balassa Iván: Sárospatak történeti helyrajza a XVI-XX. században (Miskolc – Sárospatak, 1994)

Bevezetés

Munkámban nem tárgyalom Bodroghalász (korábbi neve: Petrahó) és Végardó belső részének földrajzi neveit, bár azok jelenleg Sárospatak részét képezik. Az évszázadok alatt kifejlődött különállásukat megőrizték és tulajdonképpen a történeti Sárospatakhoz sohasem érezték tartozásukat. FORRÁSOK Amikor 1956-ban a sárospataki Rákóczi Múzeum igazgatójaként a városba kerültem, azonnal hozzáfogtam a Városi Protocollum (VP) kijegyzeteléséhez. Ebben a munkában elsősorban a szőlőművelésre-borászatra és a határ földrajzi neveire, utcaelnevezésekre fordítottam figyelmemet. Sárospatak abban a szerencsés helyzetben van, hogy a Protocollumok a XVI. század utolsó negyedétől a XIX. századig magyar nyelven mind rendelkezésre állnak a Református Kollégium Levéltárában, ahova azt a város 1912-ben örökös letétként elhelyezte. Korábban ezeket a köteteket a kutató a Kézirattárban (1937. sz.) találta meg, de az utóbbi évtizedben a levéltárba került a többi városi iratokhoz, oklevelekhez. Román János, aki a Levéltár vezetője volt, két vastag kötetben adta ki a szőlőművelés 1579-1699 közötti adatait és a településre, építészetre vonatkozó feljegyzéseket 1579-1781 között. Mindezt kiegészítettem a XVHI- XIX. századra vonatkozóan, ahol különösen a telekkönyvi iratokban az adatok nagymértékű megszaporodását tapasztaltam. Nagyon sokat merítettem az 1550-es évektől elkezdve az urbáriumokból egészen a XVIII. század végéig. Ezeket részben az Országos Levéltárban (másolatait Péter Katalin volt szíves rendelkezésemre bocsátani, amit itt is megköszönök), a Sátoraljaújhelyi Kazinczy Levéltárban (SÁL), illetve a Sárospatak Város Levéltárában (SKL) találtam meg. Az összeírások egy részét Makkai László kiváló forráskiadványában tette közzé (Makkai 1954). A XIX. századra nézve haszonnal forgattam a telekkönyvi bejegyzéseket, melyek mellett számos korábbi iratot, feljegyzést is megőriztek, továbbá 1869-ből az első népszámlálás utcafelsorolását (Hőgye Istvánnak köszönöm), mert ez abból a korból való, amikor a hivatalos utcanévadás még nem szólt bele a természetesen kialakult elnevezésekbe. Sajnos a kéziratos térképek csak a XVIII. század utolsó negyedében tűnnek fel, le akkor mindjárt kettő (1776, 1785). Az utóbbit egy kitűnő térképész Römisch Ferenc készítette és nagy előnye, hogy sikerült megtalálnom a telekmeghatározását pontosan felsoroló 1785. április 9-én kelt latinnyelvű telkenkénti számozott felsorolást, mely nemcsak a tulajdonos nevét, hanem az ingatlan jellegét (Domus dominalis, liber, taxalis stb.) is meghatározta, sok esetben jelzi magyarul a telek vagy környéke magyar elnevezését. Ezenkívül megjegyzés rovatot is fűztek hozzá 1858-ból, mely rögzíti ebből az évből, már magyar nyelven, az akkori tulajdonost. Ez a térkép számomra jelentős segítséget nyújtott a bizonytalan elnevezések egy jelentős részének pontosabb meghatáro-