Balassa Iván: Sárospatak történeti helyrajza a XVI-XX. században (Miskolc – Sárospatak, 1994)

Bevezetés

róság általános elrendezést. Jellemző, amit Kispatakkal kapcsolatban megállapítottak: „ ... a Bodrog folyó bal partján eddig csekély kivétellel idegen hangzású és névtelen utcák . . ." új nevet kaptak (SÁL. Spatak községi képviselő test. jkv. 148/1929). A trianoni békeszerződés után szokásba jött az elszakított városok nevével történő utcanévadás is. Ennek Sárospatakon viszonylag kevés a nyoma (pl. Aradi u., Kassai u.). 4. A második világháború után (1945-1989) rengeteg névváltoztatás történt, elsősorban a baloldali, majd egyre inkább a kommunista mozgalom mártírjainak nevével (pl. Sárospatakon Sal la i Imre, Fürst Sándor utca stb.), akiknek semmi közük nem volt ehhez a városhoz, de mivel az egész országban neveztek el róluk utcát, azért a nagyközség vezetősége nem akart elmaradni. 5. Az újrarendeződés (1990-től) a H. világháború utáni elnevezéseket részben eltörölte és vagy a korábbi korszakét állította vissza, vagy a demokratikus mozgalmak mártírjainak vagy más kiemelkedő egyéniségeinek emlékét örökítették meg utcanevekben. Ez a folyamat még tart és törvényszerűségeit országosan nehéz kitapintani, de remélhetőleg a szakmai kérdések erőteljesebb hangsúlyt kapnak, mint a korábbi korszakokban és így sok régi nevet fel lehet támasztani és eredetét megmagyarázva ezzel az adott település lakosságának öntudatát növelni. Ezt kívánja szolgálni jelen munkám is. Sárospatakon az utcaneveket elsősorban 1896-ig vizsgálom részletesen, bár a nagy változások legjellemzőbb fordulatait is igyekszem bemutatni. Az utóbbi száz évből megemlítem azokat az elnevezéseket, melyek közösségi eredetet sejtetnek és hivatalossá sohasem váltak. A VÁROSOK FÖLDRAJZI NEVEI A múlt század közepén Szabó Károly vetette fel, tudomásom szerint első ízben, hogy „egyes nagy terjedelmű városaink" belterületének földrajzi neveit milyen jó lenne összegyűjteni és kiadni, mert abból a történeti kutatás is sokat meríthetne (Szabó 1850-1851:370). Nem sok minden történt ezen a területen, amig Ortvay Tivadar történész 1905-ben leírta az alábbiakat a szabad és hivatalos névadás szempontjait egyesítve: „Az utca- és térnevek a História muralisnak egyik igen beszédes forrását teszik. Játszva tanulhatja meg e forrásból mindenki a város legjelentősebb lokális nevezetességeit, eseményeit, jeles szülötteit ismerni úgy, hogy ez ismeretek segélyével képes aztán magának fogalmat alkotni ama befolyásról is, melyet a helyi események az általános hazai culturfejlődésre gyakorolnak" (Beke 1992). De nemcsak az ilyen munka elvi jelentőségét méltatta, hanem azt Pozsonnyal kapcsolatban el is végezte. Évtizedek teltek el ismét, amíg Eperjessy Kálmán (1937:125 kk) ráirányította a figyelmet a városok belső területeinek földrajzi neveire, melyek a városkép kialakulásának, a történetnek, a településnek, a művelődéstörténetnek jeles emlékeit őrizték meg.