Bencsik János: Tokaj társadalma a tárgyak tükrében 1774-1849 (Sátoraljaújhely – Miskolc, 1993)

Bevezető tanulmány

A tokaji határ megoszlása művelési ágak szerint 1895-ben

5 (1600 n.-öles holdak) Szántóf. Kert Rét Legelő Szőlő ültetvény parlag Holdak 1065 136 652 1396 529 270 %-ban 22,43 2.86 13,73 29,41 11,14 5,68 Erdő Nádas Terméketlen Összes 40 13 645 4746 0,84 0,27 13,59 100 A fenti táblázatban rögzített adatokkal kapcsolatban érdemes megjegyeznünk, hogy 1895-ben már lezajlott a filoxéravész, s pusztítását, ha lassan is, de kiheverte Tokaj-Hegyalj a is. Ezért feltűnő lehet, hogy mindössze alig több, mint 10%-os a szőlőültetvény részesedése a területből. Sőt a parlaggal együtt sem éri el az 1852-es részesedést, amely ekkor a határ közel egy negyedét tette ki. Ennek nyilvánvaló oka az lehet, hogy a szőlő mellett más művelési ágak (elsősorban a szántó, de a kert is) teret hódítottak Tokajban. A szőlőhegyek parlagosodása már a jobbágyfelszabadítást (1849-et) követően tapasztalható, amikor a Tokaji-hegyen is számos töltvény-rész gazdátlanná lett. Az adófizető nép megélhetésének alapja a filoxéra-vészig nyilvánvalóan a szőlő volt és az is maradhatott.

6 A zsellér családok (háztartások) számára kisebb-nagyobb szőlőterület már anyagi biztonságot nyújthatott: forrásaink általában 2-3 kapás területet jegyeznek, ritkán fordul elő az adózók között 5-10 kapás „gazda". A nagymértékű tagoltság, szétszórtság lehetett az oka annak, hogy nem vállalták 1849 után a felszabadítatlan (továbbra is dézsmaköteles!) — szőlőbirtok művelését. A Tokaji-hegy parlagosodásának folyamatát pecsételte meg az 1880-as években hazánkban is jelentkezett filoxéra-pusztítás. Ez végül is kilátástalan helyzetbe sodorta Hegyalja népét. Akinek nem volt szőlője, azok számára az állandó munkaalkalom, a folyamatos bérmunka is viszonylagos létbiztonságot nyújtott.

7 E megállapítás elsősorban korszakunkat jellemezte. A jól fizetett szőlőbeli munkák távolabbi helységek nincstelenjeit is vonzották. Az itt kínálkozó \Jekelfalussy József: A magyar korona országainak mezőgazdasági statisztikája. Bp. 1897. y

Balassa Iván: A fíloxéra Tokaj-Hegyalján. Herman Ottó Múzeum Évkönyve (HOM Évk.) XIII-XIV. 313. Balassa I., im. 316. „Amig a Hegyalja munkabíró népe tömegesen vándorol ki Amerikába, addig Szabolcs és Abaúj népe csak úgy özönlik a Hegyaljára, pénzt keresni, ahol tárt karokkal fogadja őket a szőlőbirtokosság." Bodó Sándor; im. 482.