Bencsik János: Tokaj társadalma a tárgyak tükrében 1774-1849 (Sátoraljaújhely – Miskolc, 1993)

Bevezető tanulmány - Összegzés

családok az előtérben) milyen lehetett a tárgyakban (eszközökben és szerszámokban) megnyilatkozó, kiteljesedő környezet-kultúra Tokajban, avagy milyen jelleget öltött e tárgyak, tárgyegyüttesek tokaji birtokosainak életminősége. Összegezés Választott módszerrel tanulmányozható 70 esztendő (1774—1849) elemzése révén mindenekelőtt tendenciákat mutathatunk föl. Kevésbé ragadhatjuk meg a meghatározó törvényszerűségeket. Bár éppen a szerencsés egybeesések s az, hogy az inventáriumok bizonyos időszakban sűrűn fordulnak elő, mégis lehetővé teszik, hogy összevessük adatainkat. Annak ellenére, hogy Tokaj társadalmára korszakunkban erősen hatottak a polgárosodás tendenciái, mégis az életvitel, az életmód számos területén erőteljes ragaszkodást tapasztalunk a hagyományos, a paraszti kultúrához. Ennek okai között természetesen ott kell keresnünk az anyagi létből, illetve a társadalmi szerepből fakadó determinációt. Konzervativizmus-e ez vagy pedig gazdasági determináció? Végül is azt tapasztalhatjuk, hogy a hagyományoshoz való ragaszkodás okán csak lassan hódítanak teret az új, polgári léthez kapcsolható tárgyak, eszközök, ezzel együtt terminológiák. A paraszti tárgyak szép és jellegzetes csoportját (1821) lelhetjük az egyik (42. sz.) háztartásban: „Azon házban tanáltatnak 8 mázas paraszt cserép tányérok, 16 db kisebb nagyobb mázas tálak. 16 db tálak, parasztok, 2 rossz győri tál, 4 új Bányai csupor, 5 paraszt tányér, 8 db kisebb-nagyobb szilkék, 3 paraszt tál, 1 főző fazék . . ." Gondoljunk arra is, hogy a paraszti, hagyományos szemléletmódra utaló „fejér személy" kifejezést mindössze egyetlen egyszer alkalmazták, ezzel szemben az „asszonyi" terminológia volt az általános (54. sz.). A polgárosodást lassú átmenet jellemezte, eközben egymás mellett szerepeltek a hagyományos (népi) és az újabb (polgári) tárgyak. Az olcsó áruk sokáig használatban maradtak, csupán a fatányérra vagy fakanálra kell utalnunk. Vigyáznunk kell, mert forrásaink történetisége következtében csaknem minden esetben csupán a tárgyakat megjelölő terminológiákkal lehet dolgoznunk. Ha változik a terminológia, az nem jár bizonyosan együtt a tárgy megváltozásával is. Nem is szólva itt a hagyományos kultúra táji tagolódásáról. Ezzel párhuzamosan (pl.) a viseletben, pontosabban a halott eltakarítása körüli szokásokban jellemző archaizmusokra bukkanhatunk, miért is e források számottevő tanulsággal szolgálhatnak (31., 59. sz.). Több alkalommal utalnak az összeírok a tárgyak, az eszközök, a gyártmányok származási helyére, mint pl. a krak(k)ai pamutos abrosz (36. sz.), a polonézer kötő (54. sz.), a rimaszombati szita (43. sz.), a mccenzéfi