Bencsik János: Tokaj társadalma a tárgyak tükrében 1774-1849 (Sátoraljaújhely – Miskolc, 1993)

Bevezető tanulmány - A tokaji polgárok tárgyi környezete

kapa, nagyfürész (56. sz.) vagy éppen a stájer lapos kapa (63. sz.). Egy alkalommal angliai lakatot (7. sz.) írtak be az inventáriumba. Ez utóbbi esetben lehetséges, hogy a mesterségbeli jártasságot jelezték az „angliai" jelzővel. Ugyanez elképzelhető az „egri" hordóval (21. sz.) kapcsolatban is. Miután a gyártmányok származási helyénél időzünk, felemlíthetjük a majolika és a porcelán termékeket is, melyek származását (jellemző módon) pontosan jelölték az inventáriumok szerkesztői. így szerepelnek Kassa, Győr, (Telki)Bánya, Holies, Tata. E tárgycsoport körében bukkannak fel a porcelán, a majolika étkészletek, amelyek teljes bizonyossággal a nemesi, a polgári életmód velejárói lehettek.

54 A 8, 10 és 12 személyes tányérkészlet mellett szószos, csuszpajzos pástétomos (54. sz.) szerepeltek. Ugyanilyen igény kielégítését szolgálták a cukor pixis (57. sz.) edények is. Jelen szempontunkból a legrangosabb eszközkészlettel Árvay Pálné (Nemes Boczkó Mária) hagyatékából (54. sz.) találkozhatunk. A tokaji polgárok tárgyi könyezete Mindenekelőtt az építményekről, s elsősorban is a lakóházakról, mint az életvitel szerkezeti vázát biztosító objektumról essék szó. Ezeket már előzőleg bemutattuk. Közöttük kevés a tipikus polgárház. Ilyen lakóházat épített Oláh Sámuel (asztalos mester), de ehhez hasonló lakása volt Tokajban a nemes Bégány családnak is. Kevés adat szól a lakóházak tüzelőberendezéséről. A hagyományos, paraszti berendezésre, a konyhára való utalás több alkalommai felbukkan inventáriumainkban. Említenek egy „konyha körül való széket" (7. sz.), majd egy „konyhára való vas macskát", szemben a „kúthoz való vas macskával" (43. sz.). Összeírtak egyebek mellett „egy konyhára való vasfogót" is. A tüzelőberendezések között tehát egy lapos, talán a pitvar közepét elfoglaló konyha meglétét valószínűsíthetjük. A szobában írnak le egy „kemenceze körül való szegeletes lóczá"-t (43. sz) is. Itt a sárpadka felcserélése egy szegeletes (fa) lóczával, minden bizonnyal már valaminő polgári igény jelentkezésére utalhat. Végezetül meg kell említenünk az egyik legrangosabb tüzelőberendezést, a „vas bádog kemencé"-t (31. sz.), melynek a leltárban jegyzett értéke 12 ft 37 krj volt. 5 Jávor Kata: Lábatlan asztal-lábas asztal. In. Kis magyar néprajz a rádióban. 167. 'ZmL. számadások, 1781. Felsorolás következik a város fenntartásában lévő tüzelőberendezésekről, íme: „ ... lapos, zöld négy szegeletu kályhát (az) «xercirozoba, kerek, kávé színű gombos kályha, ki pingált szobában hasonló'kályha. Hadnagy úr szobájában kerek, gombos zöld kályha. Cseléd házba egy zöld közönséges kályha. Várta a házba egy gombos négy szegeletu kávészín kályha (épült". A felsoroltak bizonyára cserépkályhák voltak.