Bencsik János: Tokaj társadalma a tárgyak tükrében 1774-1849 (Sátoraljaújhely – Miskolc, 1993)
Bevezető tanulmány
gát(!) egybevetjük, azt kell tapasztalnunk, hogy az előbbi urbárium 217 személyéből 3 év múlva mindössze 87-en szerepelnek a település urbáriumában (40,09). Vajon mi lehet az oka e nagymértékű eltérésnek? Az a véleményünk, hogy ez az alacsony százalék túl kevés ahhoz, hogy egyszerűen a természetes cserélődésre (elsősorban elhalálozás) gondolhassunk. Talán a jobbágyok migrációja volt ilyen erőteljes ebben az évtizedben? A társadalmi rétegződés vizsgálatához jól felhasználhatjuk az első magyarországi népszámlálás - már idézett - forrásunk adatsorát: Tokaj társadalmának rétegződése az első népszámlálás alapján (1784-86) Fein, ffi össz. Papp Nemes Tisztviselő Polgár Paraszt Zsellér Polgár paraszt örököse 840 fő 18 177 7 83 19 454 82 100% 2,14 21,07 0,83 9,88 2,26 54,04 9,76 Visszatérve a város urbáriumaira, s azokat összehasonlítva a népszámlálás adataival a következőkre kell figyelnünk: Az 1774-es, illetve az 1777-es urbáriumban csupán a háztartásfők (családfők), míg a népszámlálás adataiban többé-kevésbé a munkaképes férfiak szerepelnek. Ebből is születhetnek kisebb-nagyobb eltérések. Ilyen okokra is visszavezethető a zsellérek alacsony száma (stb.). Dolgozatunk címében megjelölt téma korszakunkban elsősorban a különböző rendeltetésű összeírások segítségével, közelebbről az inventáriumok, testamentumok (stb.) alapján tanulmányozható. Az inventáriumok, testamentumok a történettudománynak újabban figyelemben részesített forráscsoportját alkotják, melyek haszonnal alkalmazhatók a történettudomány klasszikus körén túl, a néprajz, a gazdaságtörténet, művelődéstörténet és más területeken. Erre számos példaadó munkát felsorolhatunk. Egy-egy hagyatékról felvett leltár jól tükrözi az adott korszak tárgyi kultúráját, pontosabban egy háztartás tagjainak tárgyakban megtestesített életminőségét. Az inventáriumok közlésével (mint forrásközlés) elszórt vagy rendszeres feldolgozásával már korábban is találkozhattunk, de napjainkban egyre intenzívebben fordul az érdeklődés e forráscsoport irányába, azért hogy abból újabb, eddig kevéssé érintett kérdésekre keressenek választ a kutatók. 17 Miután e forrásközlésben az inventáriumok szerepelnek döntő többségben, lényeges kérdés lehet az, hogy milyen forrásértékkel rendelHoffman Tamás: Előszó (a kérdéssel foglalkozik), in. A keszthelyi uradalom 1850. előtti hagyatéki és vagyoni összeírásai I. Bp. 1988. XVI. oldal. Kocsis Gyula: Hagyatéki leltárak, Cegléd. 1850-1900. Cegléd, 1988. Juh ász Antal: A parasztság tárgyi ellátottsága. A Móra F. Múzeum Évk. 1974/75. 105-167.