Bencsik János: Tokaj társadalma a tárgyak tükrében 1774-1849 (Sátoraljaújhely – Miskolc, 1993)

Bevezető tanulmány

kéznek ezek az inventáriumok? A testamentumokkal (a szűk terjedelem adta korlátok miatt) most nem foglalkozunk, miután a tokaji testamentumok hasonló szép számmal maradtak az utókorra. Az inventárium többé-kevésbé pontosan tükrözi azt a gazdaságivagyoni állapotot, amely jellemző lehet az abban szerepeltetett tárgyegyüttes - ez rendkívül lényeges - egykori tulajdonosára. Ha ez a személy történetiségében alig, vagy egyáltalában nem ragadható meg, vagyis sem a kort, sem társadalmi helyzetét (stb.) nem ismerjük, akkor a tárgyakban rejlő, személyhez köthető - perszonális - érték elhanyagolható lehet. Hasznosak lehetnek az inventáriumok, ha viszonylag nagyobb számban tanulmányozhatjuk, egy-egy földrajzi hely (egy város) vagy egyegy társadalmi csoport (szőlőtulajdonos zsellér) vagyoni állapotára, életvitelére. Vannak tárgyak, melyek az első kérdésre (pl. nemesfém vagy cin tárgyak), ismét mások az utóbbira (fiókos almárium, kanapé) nyújtanak felvilágosítást. Azt is tapasztalhatjuk, hogy a történetiségben másként viszonyultak a családok a tárgyakhoz, mint a mai emberek. E téren jellemző, hogy dirib-darab vasaknak, vagy egy-két culápnak is pénzben kifejezett értéket tulajdonítottak. Az is jellemezte gondolkodásukat, szemléletüket, hogy az ingatlanokon túl a tárgyak származását, eredetét is számontartották. Sőt nemcsak a saját vagyonukkal tudtak elszámolni ily módon, hanem megfigyelték mások gyarapodását, vagyonosodását, vagy éppen ellenkezőleg; az elszegényedés, a leépülés okára is tudtak magyarázatot adni. Akkor is kiválóan hasznosíthatók az inventáriumok, ha elszórtan fordulnak elő írott forrásainkban. Ilyen esetben előtérbe kerülhet az inventárium szerepe az életmód, az é/crv/re/-kutatás szempontjait érvényesítő munkálatokban. Csaknem bizonyos, hogy ha segítségül hívjuk az inventáriumokat, akkor az azokban közölt sajátos információ révén megismerhetjük egy adott korszak, adott társadalmi helyzetű (pl. kisnemes) család tárgyi világát. Rekonstruálhatjuk a korabeli tárgyi miliő. Sőt, azzal is számolhatunk az inventáriumokkal összefüggésben, hogy kikövetkeztethető az egykori tulajdonosok azon igénye, amellyel az őket körülvevő, a munkájukat, a termelést segítő, életüket kényelmesebbé tevő tárgyakat, eszközöket válogatták, összeválogatták. Az inventáriumok feldolgozása lehet egyszerű forrásközlés. Ebben az esetben a további kutatás számára nyújtunk támaszt, fogódzókat. De végezhetjük a feldolgozást egy-egy néprajzi, gazdaságtörténeti vizsgálódáshoz választott szempontok érvényesítésével. Célszerű, ha előre megfogalmazott, megszerkesztett kérdésekre keressük a választ. Milyen célt tűzhetünk ki az általunk kigyűjtött inventáriumok (stb.) tanulmányozásához? Miután a rendelkezésünkre álló leltárak, jegyzékek segédletével rekonstruálhatjuk egy közösség tárgyi környezetét, tárgyakban testet öltött műveltségi állapotát, érdeklődésünk a tanulmányozott korszak (1774-1849) tevékenységét átfoghatja. Erdekei bennünket, hogy Tokaj társadalmának