Tóth Péter: Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálatai. Borsod vármegye, 1770 (Miskolc, 1991)

BEVEZETÉS

zanatáról. Nem másról van szó, mint a korbeli Magyarország pillanatnyi időbe sűrített teljes szociográfiai felméréséről. Olyan forráshalmazról, amelynek alapján a XVIII. századi Magyarország népi élete a legteljesebben és leghűségesebben bontható ki, mégpedig nem elszigetelten, hanem viszonyrendszereiben. A paraszti lakosságnak a földesurakhoz, nemesekhez, városokhoz és mezővárosokhoz, természeti adottságokhoz, kézműiparhoz, manufaktúrákhoz, bányákhoz, kereskedelemhez, közlekedéshez való viszonyában. Ugyanakkor a föld népének kapcsolatrendszere, regionális tagozódása és egymásra utaltsága, gazdálkodási szokása, természethez, tájhoz való viszonya is feltárul. A kirajzolódó kép hallatlanul tarka, de hallatlanul érdekes is. Soha korábban, és későbben sem, ilyen mélyreható felmérés a magyarországi paraszti és földesúri társadalom egészéről, annak életmódjáról, kapcsolatrendszeréről, gazdálkodásáról, a magyarországi történetföldrajzi régiókról, az ország természeti állapotáról, a régiók egymásra utaltságáról és kapcsolatrendszeréről nem készült." Ezen véleményét elolvasva természetesnek látszik, hogy éppen Takács Péter vállalkozott arra, hogy összegyűjtse és forráskiadványok formájában megjelentesse -- első lépésben az ország északkeleti területéről -- az urbarialis investigatiók kilenc kérdőpontjáQ ra adott válaszokat. -- Elismerve a forrásanyag valóban különleges értékét és azonosulva Takács Péter céljaival, az ő kezdeményezéséhez kívántunk csatlakozni a jelen kötet kiadásával. XXX Nem feladatunk e bevezetésben részletekbe menően bemutatni és elemezni az úrbérrendezés lefolyását Borsod vármegyében, csak azt jegyezzük meg, hogy két ilyen is folyt: az első 1767-ben csak a diósgyőri koronauradalom birtokaira (Diósgyőr, Miskolc, Mezőkeresztes és Mezőkövesd mezővárosokra, illetve Hejőcsaba, Kisgyőr, Ládháza, Öhuta, Parasznya, Radostyán, Sajóbábony, Sajókápolna, Sajópetri és g Varbó falvakra) terjedt ki, míg a második 1770-ben és a teljes vármegyét érintette. Az investigatiót, vagyis az állapotok felmérését 1767-ben is elvégezték, de a települések képviselői ekkor nem kilenc, hanem csak nyolc kérdőpontra adtak választ: éppen a legérdekesebb, az egyes helységek haszonvételeit firtató kérdés nem szerepel e kérdőpontok között. A nyolc kérdés egyébként gyakorlatilag teljesen meg-