Tóth Péter: Zemplén vármegye közgyűlési jegyzőkönyvei. Tartalmi kivonatok (Miskolc, 1990)

Bevezetés

sugallják, hogy ekkor még nem vagy már nem folyhatott ellene az a bűnvádi eljárás, amelyre a papírszelet tartalma utal. A 138-139. oldalak közé kötött papírszeleten pedig olvasható egy belső dátum, amely szerint ez csak 1561. szeptember vége után keletkezhetett, így egyikről sem készítettünk most regesztát, ezeket a többi, hasonló papírszelettel együtt egy, a jegyzőkönyvet feldolgozó utolsó regeszta-gyűjteményhez csatolandó Függelékben kívánjuk közölni. A jelen kiadvány, illetve a belső levéltári segédletnek szánt, cédulákon lévő regeszta-gyűjtemény között egy lényeges eltérés van: az előbbi terjedelmi okok miatt nem tartalmazza a személy-és helynevek eredeti írásmódját. A változtatás indoka az, hogy a feldolgozott jegyzőkönyvi rész tulajdonképpen végig egyetlen kéz írása, tehát az eltérő név-írásmód legfeljebb egy személy következetlensége, s mint ilyen, nemigen alkalmas nyelvhasználati következtetések levonására. A mutatóba azonban a rögzült névalakok^ után zárójelben felvettük az eredeti névalakot, illetve az esetleges változatokat is, s mivel a mutató a cédulákra és az eredeti jegyzőkönyvre egyaránt utal, bárki érdeklődő könnyűszerrel -- de természetesen helyben való kutatással -- tanulmányozhatja a korabeli írásmódot is. A regesztákhoz csatlakozó jegyzetek nem terjednek ki a tárgyi magyarázatokra, velük csupán a szöveggel kapcsolatos észrevételeinket kívántuk az olvasó tudomására hozni. Ugyancsak a jegyzetekben kaptak helyet a magyar nyelvű szórványoknak, illetve az egyetlen hosszabb terjedelmű bejegyzésnek, Tibay Mihály deák jegyzővé választásának a betűhív átiratai. Teljes betűhívségre törekedni azonban, tekintettel a nyomdai lehetőségekre, nem volt módunk, ezért az egyes betűk mellékjeleinek (két pontos y, e caudata, stb.) kézzel történő pótlását sem láttuk célszerűnek elvégezni. Az érdeklődőknek ebben az esetben is a belső segédletet, illetve az eredeti jegyzőkönyvet ajánljuk a figyelmébe. A kiadványhoz két mutatót készítettünk: tárgymutatót, valamint összevont hely-és személynév-mutatót. Az utóbbi esetében az összevonás indoka -- többek között -- az volt, hogy az ebben a korszakban még véglegesen nem rögzült kettős személynevek kapcsán sokszor egyáltalán nem dönthető el, hogy nemesi előnévről, vagy konkrét származási helyről, esetleg lakóhelyről van-e szó, következésképpen az sem egyértelmű, hogy melyik mutatóban lenne a helye a névnek.