Tóth Péter: Zemplén vármegye közgyűlési jegyzőkönyvei. Tartalmi kivonatok (Miskolc, 1990)

Bevezetés

sul olykor még erősen rongált állapotú -- korai jegyzökönyvek feltárása és feldolgozása során felmerülhet. Nagyobb súllyal esik a latba, hogy a XVIII. században, a rendezések idején a vármegyei levéltárak még elsősorban a jogbiztosítás intézményei voltak. Ebből pedig az az általánosnak mondható tény következik, hogy a levéltárak rendezésével megbízott tisztségviselőket főleg a jogbiztosító típusú bejegyzések érdekelték: ezekről készítettek elenchusokat, amelyeket aztán mutatóztak is például Borsod vármegye levéltárában. Sőt, a helyhatósági jog és az önkormányzat oly fontos forrásai, a statútumok közül is csak azokat gyűjtötték ki és tartották nyilván, amelyek a rendezés időpontjában még érvényben voltak -- ezek száma pedig tapasztalataink szerint a negyed részét sem éri el a jegyzőkönyvekben fellelhető valamennyi statútuménak. Lépten-nyomon találkozunk továbbá azzal a jelenséggel is, hogy a segédlet készítője felvette a mutatóba a néhány holdnyi szántóföld dolgában a közgyűlés elé terjesztett protestációt, s ugyanakkor figyelmen kívül hagyta például a teljes terjedelemben prothocollál követutasításokat és követjelentéseket, vagy más, történeti szempontból összehasonlíthatatlanul nagyobb értékkel bíró tárgyakat. Úgy gondoljuk, az elmondottak önmagukban is tökéletesen indokol ják annak a nagyszabású vállalkozásnak a szükségességét, amelybe a Művelődési Minisztérium Közgyűjteményi Főosztálya Levéltári Osztályának szakmai irányításával, valamint az Országos Tudományos Kutatási Alap anyagi támogatásával kezdett bele több megyei levéltár is, s amelynek célja az 1711 előtti vármegyei közgyűlési jegyzőkönyvek egységes alapelvek szerinti feltárása és kiadása.^ Ennek a kutatási programnak az eredménye a jelen kötet is, amelyet kezében tart az olvasó. XXX Zemplén vármegye XVI. századi önkormányzati fejlődése természetesen ugyanolyan tendenciákat mutat, mint az ország más területein fekvő vármegyéké, legfeljebb azzal az eltéréssel, hogy a három részre szakadt ország igazgatási központjaitól (Bécstől, Budától, Gyulafehérvártól) való viszonylagos távolság következtében még nagyobb feladat hárult a nemesi önkormányzatra közigazgatási és törvénykezési ügyekben egyaránt. Ami pedig az önkormányzati működés