Tóth Péter: Zemplén vármegye közgyűlési jegyzőkönyvei. Tartalmi kivonatok (Miskolc, 1990)

Bevezetés

BEVEZETÉS A XVI. század közepére teljessé vált nemesi vármegyei önkormányzat legfontosabb szerve a generalis congragatio (a közgyűlés) volt, illetve az attól formailag sokszor csak nehezen elválasztható egyéb megyegyú1 esek : a particularis congragatio (részgyűlés), a sedes iudiciaria, vagy összevontan: sedria (tor vényszéki ülés), a sedes sigillatoria (pecsételőszék), a sedes valedictoria (a tisztségviselők leköszönésére szolgáló megyegyűlés), a sedes restauratoria (építöszék, vagyis a tisztségviselők megválasztása céljából összehívott megyegyűlés), a sedes rationaria (számadószék), a sedes rec

tif í cator í a ("helyesbítőszék", amelyen általában a portális összeírásokat helyesbítették). A megyegyűlések fajtájának a pontos meghatározása azonban már csak azért sem könnyű feladat, mivel az egyes típusok csak ritkán jelennek meg tisztán: mindennapos dolog például, hogy ha a szükség úgy kívánta, az igazgatási és közügyek megtárgyalása után a közgyűlés törvényszékként működött tovább. Ugyancsak a XVI. század folyamán vált országszerte általánossá, hogy a megyegyűléseken tárgyalt ügyekről feljegyzéseket készítettek és azokat később vagy egybekötötték, vagy pedig egy kötetbe másolták át: ilyen módon jöttek létre a prothoco11umok, vagyis a közgyűlési jegyzőkönyvek, amelyeket méltán tarthatunk nem csak a he 1 y történetírás , hanem a köztörténet egyik legfontosabb forráscsoportjának. Elegendő ugyanis csupán arra gondolni, hogy nyilvánvalóan a leglényegesebb közigazgatási, önkormányzati és köz- vagy magánjogi ügyek kerültek megtárgyalásra a megyegyűléseken, s a feljegyzések -- következésképpen a jegyzőkönyvek is -- éppen ezekről készültek. Emellett az s»m elhanyagolható tény, hogy mivel a jegyzőkönyvek, mint a leghitelesebbnek tartott iratfajta megőrzésével törődtek legjobban a vármegyei tisztségviselők, ezekből állnak a leginkább érintetlen és így mennyiségüket tekintve is jelentős sorozatok az ország különböző területeiről a kutatás rendelkezésére: ez, valamint a jegyzőkönyvek viszonylagos tartalmi és formai egysége pedig jó lehetőségeket biztosít az összevetésekre. Ugyanakkor a korai levél tár rendezések során csak a legritkább esetben készültek a jegyzökönyvekhez olyan segédletek, amelyek megkönnyítenék a mai történészkutatók munkáját. Ennek csak részben oka az a számos nyelvi és paleográfiai probléma, amely a -- ráadá-