Bánkuti Imre: A Rákóczi- szabadságharc történetének dokumentumai 1705 (Miskolc, 1990)

A szerkesztő előszava

mát. Mindezek alapján az 1990-es évek közepére remélhető, hogy olyan adatbázis áll majd rendelkezésre,hogy ennek alapján már részletekbe menően fel lehet dolgozni e régió történetét a XVIII. század első évtizede vonatkozásában. Sokat segít a munkában, hogy egy országos vállalkozás keretében a török felszabadító háború korszakának levéltári forrásanyagát Borsod és Zemplén tekintetében már számbavettük. E dokumentumok kiadása és feldolgozása a záloga annak, hogy tisztán lássuk, milyen alapokon indult is meg a Rákóczi-szabadságharc. Jelenleg ugyanis nincs tiszta képünk még a korabeli településállományról sem, nemhogy a lakosság számáról. Az adőjegyzékek kiadatlanok, ill. feldolgozatlanok az északkelet-magyarországi régió vonatkozásában. Néhány krónika, jelentések, levelek kiragadott adataiból általánosít a szakirodalom, azaz szűk adatbázison, esetleges "mintavétel" alapján. Bár 1945 után mind a családok, mind az egyes települések (egykori mezővárosok) iratanyagában tragikusan nagyarányú iratpusztulás következett be BorsodAbaúj-Zemplén területén is, de a megmaradt források számbevétele is jelentős új eredményekkel kecsegtet. Ez azonban nem évfordulós konferenciákhoz kapcsold feladat, hanem hosszabb távú módszeres adatgyűjtésre van szükség, mert időtálló eredményeket csak ilyen munka hozhat. Természetesen szükség van szemléleti váltásra is, le kell vetkezni a "harcos kurucos" szemléletet és objektívabb, reálisabb képet kell nyújtanunk a korszakról. A jelen kötet az 1705. év dokumentumait teszi közzé. Nagyobbik részük II. Rákóczi Ferenc személyéhez kapcsolódik: hozzá befutott jelentések, kérelmek, panaszok, ill. tőle származó utasítások, válaszok (nagyrészt fogalmazványok). Az iratok nagyrészt természetesen katonai vonatkozásúak, hiszen háború folyt szinte az ország egész területén. A legtöbb fejedelmi utasítás a hadseregszervezésre, katonaállításra és a hadsereg ellátására vonatkozik. Megyéket, városokat, hajdúkat, a nemességet ismételten felkellett szólítani háborús kötelezettségeik teljesítésére. Külföldi példára reguláris hadseregben látta az eredményes harc zálogát Rákóczi, s ebből az elgondolásból kifolyólag bízta meg gr. Barkóczy Ferencet Zemplén, Abaúj, Torna, Gömör-Kishont területéről reguláris lovasezred szervezésével. A vártnál lassabban haladt ez, ezért megsürgette, a toborzás területéül ekkor már Sárost, Abaújt, Zemplént és Ungot jelölve meg. Andrássy Györgyöt Bercsényi Miklós bízta meg, hogy Gömörből, Abaújból és Tornából egy ezredet szervezzen, melynek főkapitánya lenne. A megyéket ismételten fel kellett szólítani, hogy a kirótt katonai kontingenst kiállítsák. A Sajó-Hernád vidéki hajdútelepek katonaparasztjait is több ízben táborba szólította a fejedelmi parancs. A felhívásnak sokan vonakodva tettek