Seresné Szegőfi Anna: Adalékok Miskolc város közlekedésének történetéhez (Miskolc, 1988)

Omnibusz - autóbusz

OMNIBUSZ-AUTÓBUSZ A tömegközlekedés történetének kezdetén a főszerepet természetszerűleg a helyközi távolsági közlekedés játszotta, nem a helyi közlekedés. Miskolcon az 1860-70-es években a személy fuvarozás eszköze a szekér és a bérkocsi volt. Az egy és két fogatú bérkocsik mellett az 1860-as évek elején jelentek meg az első társaskocsik, az omnibuszok, amelyek a bérkocsikkal ellentétben kötött útvonalon, viszonylag menetrendszerűen közlekedtek és több utast szállítottak. Az utasok számának növekedéséből következett, hogy a társaskocsik viteldíja jóval alacsonyabb volt, mint a bérkocsiké. Miskolc város sajátosságából, hogy ti. a pályaudvarok távol estek a városközponttól, következett, hogy a tömegközlekedés megoldása már a századforduló éveiben nagy gondot jelentett. Ugyanakkor az 1897-ben meginaított villamos minden más tömegközlekedési eszköznek szinte legyőzhetetlen konkurenciát jelentett, meghatározója volt az autóbusz és elődje az omnibusz használatának is. Az omnibusz, a társaskocsi hasonlóan a bérkocsihoz kisipari formában működött, esetenkint előfordult, hogy egy tulajdonos több kocsit tartott üzemben, de a vállalati forma, a monopóliumra törekvés, majd csak az autóbusz közlekedés térhódításakor válik általánossá. A társaskocsi ipar rendszabályainak kidolgozására 1884-ben került sor,"'' ezt követően 1911-ben történt módosítás, ez azért is figyelemre méltó, mert már említést tesz a géperejű társasko2 csíkról. A miskolci omnibuszok fő útvonala a belváros és két pályaudvar mellett a kiránduló helyekre, Tapolcára, Hámorba vezetett. A bérkocsikhoz hasonlóan a forgalmasabb utcákon lévő állomáshelyekről indultak meghatározott időközökben akkor is, ha az indulásnál nem volt utasuk. Az utazók kérésére megálltak, így történt meg a le- és felszállás. Az útvonalakról a kocsik oldalán lévő tábla figyelmeztette a közönséget. A társaskocsikat ki lehetett bérelni, ilyenkor az utasok kívánáságának megfelelő út-