Seresné Szegőfi Anna: Adalékok Miskolc város közlekedésének történetéhez (Miskolc, 1988)

Bérkocsi, bérautó - taxi

javaslatot "ugy a közönség érdekei, mint a kezdet stádiumában lévő" taxi vállalkozók érdekében. Javaslatában szerepelt a három szálloda; a Korona, a Pannónia és a Grand szálló, valamint a vasútállomás előtti térség. A helyszini szemle és a szakértői vélemények meghallgatása után, augusztus 1-én született meg a tanács ideiglenes határozata g az autótaxi ipar gyakorlásáról. A határozat az 1926-ban készült szabályrendelet életbelépéséig érvényben maradt. A tanács három taxiállomást jelölt ki: az első a Korona szálló előtt, a kaputól keleti irányban, a gyalogjáró mellett, 16 méter hosszan volt, a második a Grand szálló Széchenyi utcai része előtti gyalogjárón, 10 méteren, a harmadik pedig a Széchenyi utcán, az Oroszlán Gyógyszertár előtt. A taxiknak a kijelölt állomásokon kívül nem volt szabad fuvarra várakozniuk és a közönséget fuvar igénybevételére felszólítani sem. A határozat kimondta, hogy a taxisokra is kötelező az érvényben lévő, eredetileg lófogatu bérkocsikra készült szabályrendelet, amennyiben a paragrafusai "a gépkocsik sajátos jellege mellett gyakorlatilag keresztülvihetők." Az állomáshelyek kijelölésének jogát magának tartotta fenn a városi tanács és más módon is igyekezett rendszabályozni a taxikat. A nyári idényben - március 1-től október végéig - reggel 7 órától éjjel 11-ig, télen pedig reggel 8-tól este 9-ig kellett az állomáson tartózkodniuk. A Korona szálló előtt ezen kívül egész éjjel lennie kellett egy kocsinak. A Tiszai pályaudvarra minden vonatérkezéshez és induláshoz egy-egy kocsit rendelt a város, olyan módon, hogy kocsinkint határozták meg a kötelező megjelenés idejét. Az állomáshelyen érkezési sorrendben várakoztak az autók, természetesen az utasnak joga volt bármelyik kocsit kiválasztani. A tanács úgy határozott, hogy a közönség érdekeinek leginkább a kétüléses taxi felel meg, ezért ezek beszerzését szorgalmazták azzal, hogy az autók 50 %-ában állapították meg a kiskocsik arányát. A viteldíj szabályzatot a budapesti mintájára készítették el, ez a későbbi években országos gyakorlat lett, a városi tanácshoz egymás után érkeztek a környező városok átiratai, amelyben mintakénti felhasználásra a viteldíj szabályzatot kérték. A viteldíj kiszámítása még bonyolult volt: az első 375 méterre az alap-