Seresné Szegőfi Anna: Adalékok Miskolc város közlekedésének történetéhez (Miskolc, 1988)

A villamos

1910: 254.633 1912: 309.863 Az utasforgalom növekedésével arányban a társaság jövedelmezősége is kielégítő volt; 1913-ban 69.471 korona, 1914-ben, a háború ellenére 82.089 korona. A háború következményeit 1915-ben kezdi érezni a vállalat, főként a fenntartáshoz szükséges nyersanyagok árának emelkedését, majd fokozatosan az anyag és munkaerő hiányt. Ezeknek az éveknek legnagyobb problémája a karbantartási és pályafenntartási munkák elmaradása. A veszteségekből ennek ellenére sikerült a vállalkozásnak kilábalnia, ezt főként a vasgyárban 1918ban folyó gyorsított termelésnek és az építkezéshez alkalmazott magas munkáslétszámnak köszönhették. A pályakilométerenkénti utasszám 1917-ben 751.737, 1918-ban 798.891 volt. A Tanácsköztársaság alatt a részvénytársaság irányítását átvette a munkástanács. Intézkedései összhangban álltak a kormány politikával; megrövidítették a munkaidőt, a fizetéseket, és a béreket a Szociális Népbiztosság által megállapított normáknak megfelelően fizették. A Tanácsköztársaság leverése után a gazdasági nehézségek a társaság üzletmenetében is hamarosan jelentkeztek. Az anyagárak növekedése miatt 1920-ban 3 ízben emelték a viteldíjakat, ezért, és a drágaság miatt az utaslétszám egyre csökkent; 1920-ban 612.882 volt a pályakilométerenkénti utasszám, 1921-ben már csak 499.123. A forgalomcsökkenés eredménye: az 1920-as üzleti év 415.658 korona veszteséggel zárult. A következő években az összeg tovább nőtt, 1922-re meghaladta az alaptőke 50 %-át, ami a cég felszámolását jelentette. Egyetlen lehetőség kínálkozott - ezt már 1918-ban is felvetette az igazgatóság hogy közúti vasúttá kell átminősíteni a vonalat, ezzel megszűnik az igen tetemes útadó. A többszöri kérvényezés eredményeként 1923-ban a minisztérium a vasutat közúti vasúttá nyilvánította, egyben 1922. január l-ig visszamenőleg felmentette a társaságot a mintegy 250 milliós útadó tartozás megfizetése alól. Az adósság törlésének megvolt az eredménye: 1925-1927 között elvégezték a legszükségesebb fenntartási munkákat, a könnyű síneket kicserélték az egész vonalon. A társaság fellendülő szakasza nem tartott sokáig. 1928-ban