Seresné Szegőfi Anna: Adalékok Miskolc város közlekedésének történetéhez (Miskolc, 1988)

Utak, hidak, járdák

a várost terheli, a másikban pedig a telektulajdonosok által épített járdákról esik szó. Az egymás mellé rakott aktákból kiderül, miért volt homályos a szöveg. A szabályzat elkészítéséhez ugyanis több város azonos témájú rendelkezését használták fel, egymás mellé állítva egy-egy paragrafust, néha megcsonkítva és átalakítva. Ez okozta a szövegezésben ellentmondásokat. A telektulajdonosok járdaépítési kötelezettségének szövege megcsonkítva lett átmásolva, így lemaradt a lényeg, hogy tudniillik azokban az utcákban, ahol van járda és új ház épül, a járdát is ki kell építeni a tulajdonos költségén. A nagyobb problémát azonban a járdák fenntartása jelentette. A fellebbezés rámutatott arra, hogy az új járdáknál a karbantartási költség ténylegesen nulla, sőt az építő vállalkozók garanciája általában 15 év, az tehát, hogy a járdákat 15 évig a város tartja karban, csupán "fiskális" fogás, ténylegesen a lakosságra hárul minden javítás. A megye alispánja, méltányolva az indokokat, a fellebbezést elfogadta és utasította a várost új szabályzat készítésére. Az utak és hidak használata, ennek arányában a költségek vállalása már nem volt ilyen közvetlen módon megoldható, hiszen a város utcáit nemcsak az ott lakók használták. Mint korábban említettük, az építés és fenntartás fedezésére már 1862-ben bevezették a kötelező közmunkát. 1848 előtt ezt a közmunkát a jobbágyok robot szolgáltatása helyettesítette. A közmunka azonban nem bizonyult elegendőnek és nem volt korszerű forma a nagy építkezések megindulásakor, tekintve, hogy a "közmunkás" nem volt szakmunkás, nem pótolhatta a pénzügyi alapok hiányát. Ezen kívánt segíteni az 1890. évi I. te, amely amellett, hogy részletesen meghatározta az egyes utak fogalmát és a fenntartó hatóságot, szabályozta a költségek elosztását is. Ez a törvény előírta a megyék és városok egységes útalapjának létrehozását. Az útalap egy részét az útadó jelentette, ez az állami egyenesadó 10 X-a volt, azzal együtt szedték be. Az állami egyenesadót nem fizető lakossági réteg esetében továbbra is megmaradt a kötelező közmunka, ez is az útalap részét képezte. Mindezek mellett a pénzügyi fedezet tetemesebb részét az utakon, hidakon, kompokon, réveken szedett vámok jelentették. A vámszedés jog volt, amit külön engedéllyel gyakorolhatott valamely