Seresné Szegőfi Anna: Adalékok Miskolc város közlekedésének történetéhez (Miskolc, 1988)

Utak, hidak, járdák

ha észre vételek a Csabai Birtokosok részéről nem tétetnének, az útat ezen tudósításban projectalt mód szerént csináltattassa meg." ll A határozat és az utasítás megszületésétől azonban még igen messze volt a kész út. A határozatot előkészítő "mérnöki" munka kifogástalan volt, erről tanúskodik az útnak "Rajzolattya" is. A meglévő tapolcai utat Losonczy József mérnök 293 öllel, átvágás­sal akarta lerövidíteni, így a csabai töltéstől a fürdőig 2462 öl lett volna az út hossza. Az út rendbetételére is kitűnő terve volt, a közeli Gyémánt domb "kemény kő" anyagát akarta erre a cél­ra használni. A költségek tervezéséről sem feledkezett meg, megosz­totta azt a megye és a fürdő tulajdonosa, a tapolcai apátság kö­zött, azzal a megjegyzéssel, hogy nemcsak az apátság pénzét kell használni, hanem "közsegedelmet volna illendő nyújtani". A mérnöki munka és a határozat azonban nem volt elegendő a ki­vitelezéshez, közbeszóltak a földesurak, akiknek földjén keresz­tül ment volna az út, "értékes" négyzetmétereket használatba vé­ve abból. S mivel a közigazgatás lassúsága már akkor is ismert volt, nem csodálkozhatunk, ha legközelebb 1827-ben hallunk a ta­polcai útról. Ebben az évben újra megpróbálkoztak a birtokosok megnyerésével, az apátság, akinek fürdőjövedelme függött ettől az úttól, csereföldet is felajánlott a használatba vett erdőrészek­ért. Mindhiába, a birtokosok megvédték álláspontjukat, Losonczy József szép terve nem valósulhatott meg. Az építés és fenntartás rendje az idők során természetszerű­leg sokat javult. Nagy lépést tett előre a szervezés területén a szabadságharc leverése után uralomra került, gyűlölt abszolu­tizmus, majd az ezt követően, hosszú távra berendezkedett dualis­ta kormányzat. Elsőként említést érdemel az az 1862-ben kiadott utasítás, amely az országos közmunka fogalmát megteremtette és 12 rendelkezett annak felhasználásáról. A "közmunka alatt oly szolgálmányok értetnek, melyek a közmunka-kötelezettek egyéni kár­pótlása nélkül, rendszerint országos közlekedési célokra fordí­tandók." A közmunka lehetett igás munka, kézi munka és természe­tesen mindezeknek pénzbeli megváltása. Az ország valamennyi me­gyéje összeírta a közmunka mennyiségét, ezeket összegyűjtve a

Next

/
Thumbnails
Contents