Seresné Szegőfi Anna: Adalékok Miskolc város közlekedésének történetéhez (Miskolc, 1988)

"Arccal a külterület felé!"

buszok közlekedésére, fordulására. A megoldás a korszerű, városközpontot elkerülő, tehermentesítő utak kiépítése. Miskolc város tanácsának a közlekedési vállalat irányítása mellett, az utak kiépítése és a közlekedési rendszer szervezéseis feladata. 1945-ben a községegyesítések megváltoztatták a település arányait. A város kelet-nyugati irányban mintegy 20 km hosz szú, észak-déli irányban 7 km, a kelet nyugati szélessége 1-2 km között van. Az alapvető feladat Nagy-Miskolc egységes úthálózatának megteremtése volt. A 3 éves tervben megépültek a hidak, az 5 éves tervben került sor az utakra. Az elsőként megoldandó gond a diósgyőri út tehermentesítése volt. Kezdeti lépésként 19501951-ben megépült a Gózon Lajos utca és a Rudas László utca között a négy nyomtávos kerékpár út. Ez az út a villamos korszerűsí tésével, az autóbusz hálózat kiépítésével elvesztette jelentőségét. A belvárost és annak úthálózatát tehermentesítő rendszer kiépítése folyamatosan történik, elsőként az Egyetemváros és Diósgyőr közötti déli tehermentesítő út épült meg, majd ezt követte az un. északi tehermentesítő és a 3-as út átkelési szakasza. A tehermentesítők megépítésével egyidőben a belváros útjainak korszerűsítését is meg kellett oldani. 1986-ban a város kezelésében 541 km-es úthálózat volt, ebből belterületen 510 km. A belterületi úthálózatból 348 km volt kiépítetlen, a kiépítettség azonban nem jelenti azt, hogy nem szorul felújításra. Az úthálózat km hosszának növekedése nem oldotta meg a városnak azt a problémáját, hogy a két közlekedési főtengely szűk, a csomópontok átbocsátó képessége kicsi. A lehetőségek megvalósulásának napjainkban tanúi vagyunk. Ezek közül az egyik leglátványosabb a Széchenyi utca forgalmának betiltása volt 1984-ben. A megoldást a város vezetői és a lakosság körében is heves viták előzték meg. A vita tárgya a kéreg vasút, a miskolci földalatti volt. A Széchenyi utca tömegközlekedésének gyorsítására két lehetőség kínálkozott; az egyik a villamos pálya föld alá helyezése, a másik a villamos pálya felszabadítása, a közúti forgalom elterelése. A földalatti vasút ellen nyomós érvek szóltak, elsősorban a drága építési költség, másodsorban az, hogy a