Seresné Szegőfi Anna: Adalékok Miskolc város közlekedésének történetéhez (Miskolc, 1988)

Omnibusz - autóbusz

ság alakítására. A versenytárgyalás azért maradt eredménytelen, mert a város által kért haszonrészesedést a vállalkozók magasnak találták. A polgármester a szállítók társulásával folytatott tárgyalások során az első alkalommal a X-os részesedést leszállította, ennek első négy évi összegét azonban szerződésileg kikötötte, majd, miután a vállakozók ezt sem fogadták el, a polgármester újra visszalépett. Az eredmény: X-os részesedés és a kötelező minimum megállapítása. A X-ot az egész évi bruttó bevétel után számolták, 70 ezer pengőig 7 X, 80 ezer pengőig 8 X, 100 ezer pengőig 9 % és ezen felül 10 X a városi részesedés. Az üzemkezelési szerződés 1946. december 31-ig szólt. Ez alatt az idő alatt a vállalkozók a szerződést nem bonthatták fel, a város azonban 1940. szeptember l-e után megtehette ezt, kivéve, ha ez jobb üzleti ajánlat miatt történne. A szerződés bármi okból történő megszűnése esetén a városnak joga volt, sőt kötelessége az autóbuszokat napi áron megvásárolni. A társaság a forgalmat az érvényben lévő viteldíj-szabályzatban rögzített árakon tartotta fenn. A gyermeknyaraltatási akcióhoz ingyen autóbuszokat adott, valamint "közérdekű" célra 10 alkalommal évente ugyancsak térítésmentes autóbuszt a város rendelkezésére bocsátott. A postát is ingyen szállították az autóbuszok. A helyi sajtó képviselőinek és 40 városi alkalmazottnak egész évre ingyen bérlet járt. A viteldíjak bármilyen változtatása csak közgyűlési határozattal volt lehetséges. A törvénytelen áremeléseket úgy előzték meg, hogy csak a város által nyomtatott jegyeket lehetett felhasználni . A vállalkozók 25 ezer pengőért megvásárolták a 4 Lanciát a várostól, 10 évi részletre, az autóbuszok a teljes vételár kifizetéséig a város tulajdonában maradtak. A Lanciákat "üiemképes, jó és csínos állapotban" voltak kötelesek tartani és csak a tapolcai forgalomban használhatták. Ezen kívül a vállalkozókat kötelezték, hogy saját autóbusz parkjukból a városi szakértők által kiválasztott, négy autóbuszt állítsanak forgalomba. Ez a nyolc autóbusz sem volt elegendő a 232.000 utas szállításához, így a társaságnak 1937 júliusáig ismételten négy új autóbuszt kellett vásárolnia. Ezek az autóbuszok a város szakértője által kiválasz-