Seresné Szegőfi Anna: Adalékok Miskolc város közlekedésének történetéhez (Miskolc, 1988)

Omnibusz - autóbusz

tandó, 30 személyes - 24 ülőhely, 6 állóhely - magyar gyártmányú luxus kocsik. A járművek műszaki állapotát, üzemben tarthatóságát városi szakértő állapította meg. Az autóbuszokon kívül a négy soffőrt is át kellett vennie a társaságnak, majd a szerződés lejártáig alkalmazni, a város által megállapított havi 140 pengő fizetésért. Végezetül a vállalkozók társasága a szerződés megkötésekor 25 ezer pengő biztosítékot tett le a város pénztárába. Az 1937. augusztus 25-én megalakult társaság: "Miskolc-Tapolca autóbusz üzemkezelési vállalat korlátolt felelősségű társaság" nem volt szerencsés. 1939-ben 131 ezer pengő bevételük mellett már 33 ezer pengő a veszteségük. 1940-ben a közgyűlés - a város jól felfogott érdekében is - engedélyt ad a viteldíjak felemelésére. Az új árszabás: - fürdővel kombinált, közös öltözős autóbusz menettérti jegy 1,32 P; - menettérti jegy 86 fillér; - 1 tömb menettérti jegy 7,80 P; - diák menettérti jegy 67 fillér; - egyszeri utazásra jogosító felnőtt jegy 45 fillér; - gyermek menettérjti jegy 45 fillér; - egyszeri gyermek jegy 25 fillér; - városi tisztviselő jegy 51 fillér; - idénybérlet 56 P; - havibérlet 17 P; - ifjúsági bérlet 8,16 P

35 A viteldíj emelés nem bizonyult elegendőnek a veszteségek felszámolására. Nehezítette a helyzetet, hogy 1939-től katonai célokra vették igénybe az autóbuszokat. A társaság a szerződés módosítására is kísérletet tett.

3

** Javaslatuk az volt, hogy a %os részesedés helyett évi 3.000 pengőt fizetnek, és a 12 autóbuszból 4-et, amikor azt a forgalom megengedi, más útvonalakon is felhasználnak. Ez utóbbi tilalma annál inkább sújtotta a vállalkozókat, mert a háború miatt igen erősen lecsökkent a fürdőzők létszáma. A módosítási kérelem az ingyen csomagszállítás megszüntetését, a biztosítási díjak csökkentését és az útfenntartá-