Miskolc története 5/2. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

NÉPESSÉG ÉS TÁRSADALOM

A miskolciakkal együtt élő, vagy a város lényegét kívülről látó ítéletalkotása abban egyezik, hogy az 1920-as évek végén, az 1930as évek közepén Miskolc már írásba foglaltan nyilvánította ki Nagy-Miskolc létrehozásának szükségességét, s a születő nagyváros lüktetése már mindenki számára érzékelhető volt. A vágyból 1945-1950 között lett valóság, s aki kortársként élte meg ezeket az éveket, majd az 1950-es évek nagy ütemű városfejlesztését és lélekszámbeli növekedését, az pontosan tudja, hogy a „miskolciság"-nak megvoltak a korszakra jellemző polgári megnyilvánulásai. A város lényege nem a miskolci „tudat", hiszen a kereskedő-, majd ipari város sokféleségében senki sem született génjeiben a miskolciságot hordozónak, hanem ebben a közegen vált miskolcivá. (Egy évtizedekkel korábbi beszélgetésen mondta partnerem az átvett, s azóta szállóigévé vált mondást, miszerint „miskolcivá nem születik az ember, hanem azzá lesz.") A város két háború közötti képére lényegesen rányomta bélyegét az értelmiség egy függetlenebb rétege: az orvosok, a gyógyszerészek, a jogászok, s a számában rohamosan növekvő műszaki értelmiség csoportja. A virilisták névjegyzékében 1917-ben 22 szabadfoglalkozású értelmiségi szerepelt (a kereskedők száma 34 volt).

68 1935-re a milliós vagyonnal rendelkező földbirtokosok, bérlők és háztulajdonosok száma minimálisra csökkent, ahogy a korabeli sajtó adatai mutatják, két év alatt 122-ről 59 főre fogyott az ún. nagy adózók száma. Közöttük már nincsen orvos, gyógyszerész és jogász, az építészmérnökök közül mindössze 3 személy szerepel a listán. (Nincsen közöttük sem tanár, sem egyházi ember.)

69 Az ekkor 15 000 fős zsidóság 3 000 családban élt, s 2704 volt közülük adófizető. Figyelmet érdemel a jövedelemskálán kimutatható szélsőség az egyes foglalkozási csoportok között. A 146 nagykereskedő, s 71 gazdálkodó, földbérlő mellett közadakozásból élt 350 család, minimális jövedelemmel rendelkezett 236 magánzó család. A „szellemi tőkés" értelmiséget 52 pedagógus, 161 köztisztviselő, 66 ügyvéd, 57 orvos, 12 mérnök és 15 újságíró, szerkesztő, tehát 362 személy jelentette. Hozzájuk viszonyítva magasabb volt 68 TÓVÁRI J. 2003. 626-627. p. 69 Felsó'magyarországi Reggeli Hírlap, 1935. július 26.