Miskolc története 5/2. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)
KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET
„A háború egyszerre megakasztotta még azt a kevés művészeti életet is, amit az itt élőknek sikerült létrehozniuk s az eddig megkezdett úttörő munka sziinetelni volt kénytelen."- írja Bartus Ödön Miskolc képzőművészete c. tanulmányában. 661 Városunknak több művésze kénytelen volt más városokba költözni. Budapesten telepedett le Sassy Attila, Gimes Lajos, Kemenszky Árpád, Kassára költözött Halász Hradil Elemér, s Eperjesre ment Bartus Ödön. 1922. augusztus 7-én, Budapesten váratlanul ötvenkét éves korában meghalt Balogh Bertalan, aki egyik fő szervezője volt a város kulturális életének. Pedig ezek az úttörő kezdeményezések az iparművészet, képzőművészet terén igen jelentősek voltak országos viszonylatban is. A Balogh Bertalan által kezdeményezett, hét várost érintő Felvidéki Vándorkiállítások, a Miskolcra hozott könyvművészeti, nyomdaipari tárlatok, az 1914 tavaszán megnyílt „Művészeti Plakát-, Cégér- és Reklámkiállítás" példaértékűek voltak a vidék decentralizációs törekvéseiben. A Borsod-Miskolci Közművelődési és Múzeumi Egyesület, majd jogutódja, a Borsod-Miskolczi Közművelődési Egyesület törekvései pedig máig ható, fontos kezdeményezései voltak a városnak a közművelődés, a közgyűjteményi és művészeti élet megújításában. 662 Mindezek ellenére, ha a képzőművészetben a nyugat-európai városok és Budapest viszonylatában több évtizedes hátrányról beszélünk, akkor ez a hátrány a főváros és Miskolc vonatkozásában még feltűnőbb volt. Annak ellenére is így volt ez, hogy a város polgárai sokat próbáltak termi ennek a helyzetnek megváltoztatásán, és a művészetek vonatkozásában Miskolcon a képzőművészet kiemelt helyet kapott. Végvári Lajos a város kultúrájának korszakbeli elemzésekor rámutat annak ellentmondásaira és egyenetlenségeire. Az irodalom „naiv provincializmusával, makacs maradiságával" szemben a zene, a színjátszás és a képzőművészet kedvezőbb alakulását korszakunkban a város etnikai összetételével magyarázza. 663 Ez az 661 HALMAI B.-LESZIH A. 1929. 258. p. 662 GODA G. 2003.1027. p. 663 // A város lakóinak jelentős része zsidó volt, s ez a zsidóság jogosan szembe állt a Lévayt idealizáló magatartással." VÉGVÁRI L. 1997. 169 p.
