Miskolc története 5/2. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

NÉPESSÉG ÉS TÁRSADALOM

tapasztalhatók közöttük. Először is Diósgyőr növekedési üteme mindig meghaladja Miskolcét. Görömböly, Hejőcsaba és Szirma esetében ezzel szemben a XX. században nem visszaesik, hanem csekély mértékben folytatódik a népességnövekedés, viszont amikor Diósgyőrött és Miskolcon a második világháború előtt ismét népességnövekedési hullám indul, akkor az említett falvakban a növekedés lassulni kezd. A bükki falvak népességnövekedése viszont nem követi a fenti mintát. Két lassulási periódustól eltekintve (az 1872-1873. évi kolera időszaka, 1901-1920) népességnövekedésük üteme lényegében nem változik az 1850-es és 1930-as évek között, végig 10 ezrelék körül marad. E falucsoport súlya azonban alacsony népességszáma miatt oly kicsiny a vizsgált településegyüttesben, hogy összességében nem befolyásolja a NagyMiskolera vonatkozóan fentebb megrajzolt képet. Ha a mögöttes tényezőket nézzük, akkor a kép kissé differenciáltabb lesz. Eszerint a falvakban és Diósgyőrött általában magas, 10 ezrelék feletti a természetes szaporulat, míg ennek mértéke a történeti Miskolcon végig 10 ezrelék alatt marad. Diósgyőrött és a hagyományos falvakban az 1930-as években szintén 10 ezrelék alá esik ennek mértéke. A természetes szaporulatot lényegében véve mindenütt bevándorlási többlet támogatja, ennek mértéke azonban nem egyenletes. Az első világháború előtt, illetve az 1930-as években a bevándorlás Miskolcon és Diósgyőrött magas, Görömböly, Hejőcsaba és Szirma esetében viszont a bevándorlás csúcsidőszaka inkább az 1920-as évekre tehető. Az első világháború és az azt követő időszak Miskolc és Diósgyőr esetében leszűkíti ezt a népességnövekedési forrást, sőt utóbbi esetében az 1921-1930 közötti időszakban (valószínű a háborús konjunktúrát követő gazdasági visszaesés hatására) átmenetileg kismértékű elvándorlás mutatható ki. A bükki falvak viselkedése e kérdésben is eltérő: lényegében az 1870-es évektől kezdve itt folyamatos elvándorlást mutatnak adataink, a természetes szaporulat fele-harmada nem marad meg szülőfalujában. Ha egészében nézzük a népességszaporulatot, akkor az 1851. és 1941 közötti kereken 90 évben Nagy-Miskolc tényleges szaporulata 92 678 fő. Ebből 30 471 fő a természetes szaporulat (a kiinduló népesség 122 százaléka) és 62 207 fő a vándorlási különbözet (a ki-