Miskolc története 5/2. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

NÉPESSÉG ÉS TÁRSADALOM

induló népesség 250 százaléka), vagyis durván kétharmad - egyharmad a bevándorlók javára. Mindez azt jelenti, hogy az elvándorlásokat is tekintetbe véve a vizsgált időszak alatt Miskolcra és környékére több mint 70 ezer ember vándorolt be, a XIX. század közepén itt élő népesség mintegy háromszorosa. Egyik előző vizsgálatunk során megállapítottuk, hogy Miskolc 1700-1849 közötti népességnövekedését is nagymértékben a bevándorlás és a népesség jelentős részének kicserélődése és megújulása jellemezte,

23 ez az 1851-1941 közötti időszakra nézve még fokozottabban érvényes. A vizsgált 90 évet két szakaszra bontva további érdekes különbségeket találtunk. Míg 1900 előtt a tényleges szaporulat háromnegyede vándorlási többlet, addig az 1901-1941 közötti 40 évben a természetes szaporulat aránya 39 százalékra emelkedik, a vándorlási többlet pedig 61 százalékra csökken vissza. De nemcsak a növekedés forrásai módosulnak, hanem ezen belül az egyes települések népességnövekedésben elfoglalt helye, szerepe is átalakul. Míg 1900 előtt a történeti Miskolc adja - népességszámával megegyezően - a népességszaporulat 69 százalékát, Diósgyőr arányát jóval meghaladva, addig a falvak arányuk alatt részesednek belőle. Ezzel szemben 1901-1941 között nemcsak Diósgyőr, hanem Görömböly, Hejőcsaba és Szirma népességnövekedésének aránya is meghaladja település-együttesen belüli súlyukat, vagyis nem csak a bükki falvak, hanem Miskolc is méreténél alacsonyabb mértékben járul hozzá a népességnövekedéshez. Miskolc növekedése a XX. században is közel háromnegyed részben a bevándorlásnak köszönhető, a város természetes szaporulata önmagában a ténylegesen bekövetkezettnél csak jóval kisebb mértékű népességnövekedésre lenne elegendő. Mindehhez még három megjegyzés kívánkozik. Utalva a felekezetek természetes szaporulatában megmutatkozó, előbb említett különbségekre (és hozzávéve ehhez a bükki falvak gyakorlatilag teljesen katolikusokból álló népességszaporulatát), azt mondhatjuk, hogy a természetes szaporulat körülbelül 60-40 arányban főként 23 FARAGÓ T. 2000. 251-252. p.