Miskolc története 5/2. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

egyszer különcök, „művészlelkek", ahogyan a jiddis szólás hirdeti: bolondosak a kántorok („Házónem nárónem").

300 A nagyobb hitközségekben (amilyen a miskolci is tárgyalt korszakunkban) eseményszámba megy a főkántor szereplése, kevésbé jelentős alkalmakkor a kántorok egyike és a kórus előimádkozik. Illendő szót ejtenünk Miskolc egykori „házánjairól". Wolfgang Salamon (1858. Krakkó - 1932. Miskolc) közel negyven éven át (1891-től haláláig) volt a hitközség főkántora. Magasan kvalifikált ember volt: konzervatóriumot végzett, miskolci évei előtt pedig Pest ortodox főkántoraként dolgozott.

301 Gyakran fújta az orrát, pályája elejétől betegeskedett, de gyönyörű hangja és feddhetetlen élete miatt igen tisztelte a gyülekezet. Szikár ortodox ember volt, ezért szívesebben előimádkozott a Palóczy utcai zsinagógában, mint a Kazinczy utcai templomban. Hajlott korára tekintettel, még Wolfgang életében (1930. augusztus 21-én) miskolci főkántorrá választották Wieder Sándort. A helybéli születésű (1906. február 12.) Wiedert korábban a debreceni hitközség alkalmazta. A főkántor túlélte a holokausztot, korszakunk végéig, sőt azután is meghatározó egyénisége volt a miskolci hitéletnek. Wolfgang és Wieder irányítása alatt több kántor (pl. Fried Márkus, Fisch József, Stern Jenő, Deutel Jenő) szerepelt előimádkozóként a tárgyalt három évtized során. Messze földről érkezett „kollégáik" pedig valóságos műsorszámként léptek fel a városban, 1931 májusában például Tovje ha Kohen (Thomas La Ruev), „a világ egyetlen néger zsidó" kántora koncertezett Miskolcon: jiddis és héber nyelvű dalokat, zsoltárokat adott elő a szihházban és az Erzsébet iskolában.

302 Évszázadokon át három alapkövetelményt állított hordozói elé a judaizmus: az al hatóra (tanulás), al haavoda (munka) és az al geRAJ T. 1999. 912. p. soi B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1925/b. 31. dob. 302 Reggeli Hírlap, 1931. május 1-5. Tegyük hozzá: a hitközség egyéb alkalmazottjai, a metszó'ktől („sakter") a templomszolgákig („samesz") ugyanolyan megbecsült tagjai lehetnek a kehillának, mint a rabbik és a kántorok. Terjedelmi okokból nem részletezhetjük a személyi összetétel történetének egészét, bár szomorú hiányosság, hogy a kutatások legtöbbször kevés figyelmet fordítanak a hitközségi archóntológiákra. E sorok írójának is mindössze egy szakdolgozatra („Egyházi alkalmazottak a dualizmuskori Miskolc izraelita hitközségeinél") futotta eleddig.